A magyar glóbusz egy olyan különös hely, ahol nem csak az örök széljobb ér össze a túlvégen az örök szélballal, hanem még a nemzeti radikalizmus is össze tud fonódni a zöld hippiséggel. A Jobbik szavazótábora nem csak a Fidesszel avagy az MSZP-vel, hanem még a jobb híján LMP-snek nevezett közeggel is összeér.
Valójában azonban nincs is ebben semmi meglepő. Azok, akik a legkomolyabban kutatják a magyar őstörténetet, egyáltalán, az őstörténetet; és minden olyan dolog érdekli őket, amik a régi, természetközeli, törzsi élethez, a ternészetgyógyászathoz, a sámánok világához kapcsolódik, azok könnyedén rátalálhatnak azokra a tudatmódosító szerekre is, amik az ősi civilizációkban az élet természetes részét képezték. A kíváncsibbak esetleg ki is próbálják őket, és mivel posztmodern világban élünk, akár még a szintetikusabb szerekre is rácsúszhatnak, ha nem tudnak megállni a természetközelibb forrásból származó élményeknél.
A drogos-goás-széljobbos körök élnek és virulnak, és a legérdekesebb hazai szubkultúrát alkotják. Kíváncsi lennék, a most a Jobbik által betiltani kívánt goás feszt magyar résztvevői közül mennyien szimpatizálhatnak a párt nézeteivel. Úgy tűnik, a radikálisok továbbra is szeretik magukat felszeletelni. A többiek pedig addig is szeletelnek tovább.