„(Putyinnak) számot kell vetnie azonban azzal, hogy a kétpólusú világ, amely a két világrend egymásnak feszüléséből fakadóan a viszonylagos nemzetközi stabilitás záloga volt, a múlté. A befolyásért vívott kíméletlen diplomáciai küzdelem persze természetes az olyan gazdasági és politikai potenciállal rendelkező országok között, mint az USA és Oroszország. Ám a hidegháborús reflexeket is ideje leépíteni. Még akkor is, ha azokra az orosz közvélemény egy része még mindig vevő, és ha ezt az Amerika részéről olykor érezhető »lesajnáló« magatartás meg is nehezíti.
A megváltozott helyzetben azonban a nemzetközi presztízs helyreállításához az együttműködésen keresztül vezet az út, hiszen egy sor világpolitikai kérdést nem lehet sem Washington, sem Moszkva kihagyásával rendezni. Ilyen a szíriai konfliktus vagy az iráni atomprogram ügye, Afganisztán, és ott van a terrorizmus, amely Oroszországot is veszélyezteti. A Putyin presztízsprojektjének számító szocsi téli olimpia biztonságának garantálásához például szükség lehet az Egyesült Államok segítségére – részben akár olyan értesülésekre is, amelyekhez a Snowden által leleplezett lehallgatások során jutnak hozzá.”