„3. Bárki, aki egy olyan erősen populáris alkotás, mint az István, 2.0-ás verziójának a megalkotásába fog: nagy fába vágja a fejszéjét. Egyszerűen leküzdhetetlen az előd árnyéka. Az rockopera önmagában egy erősen historizáló, romantizáló, hősépítő darab, amibe az eredeti szereposztás igenis beleragadt. Hallgattam a mostani verziót, de erősen kellett dolgoznom, hogy az agyamig ne a bejáratott hangszín jusson el. Szerintem mindenki rothadásik hallgatta a Varga-Vikidál verziót. Én is. Ha álmomból felébresztenek is fel tudok idézni egy-egy momentumot, reprodukálva a fejembe az eredeti crew mozdulatait, hangjait mindent. Na innen valamit csinálni lehetetlen. Igaz, innen szép fejlődni. És Ebbe bukott bele az Alföldi-rendezés. Mert nem volt elég átütő az az új, amit a régi helyébe rakott. Így meg semmilyen lett.
4. A színészi játék és a rendezői koncepció az eredetihez képest sokkal jobb lett. Itt a színészek actually tudtak játszani. Nem nagy maníros, színpaidas mozdulatokkal operáltak, mint a korábbi szereplők. Egyedül az Istvánt játszó Feke Pálban volt meg a korábbi verziók manierista, gesztikulálós, barokkos izé, s nem véletlen, hogy az általam figyelt Fészbukk-közösségnek épp ő volt az egyedüli elfogadható. Mert hajazott a régire. (…)