„Az évek alatt összegyűjtött ismeretanyag roma és szegénység témákban viszont két, nagyon fontos általánosítást mégis megenged. Az egyik: a roma szegénytelepek problémáinak megoldására szánt pénzek valahogy nagyon ritkán jelennek meg ott, ahová szánták őket. A másik: a szegénytelepeken mindenütt találni egy sor olyan történést, amelyben állami vagy közigazgatási szervek végeztek rossz munkát, hozzájárulva a problémák felhalmozódásához.
E két felismerés erősített meg abban, hogy a probléma nem romaprobléma, de a tény, hogy romák élnek szegénységben, romaproblémává tette a mélyszegénységet. S tette így látszólag megoldhatatlanná. Pedig semmi mást nem kell tenni, csak tudomásul venni, hogy a mélyszegénységre kell valamilyen civilizált megoldást találni, s nem a mélyszegénységben élők ellen cukkolni a társadalmat. A romaellenes hangulat ma olyan méreteket öltött, hogy az már közbiztonsági kategória, mint ahogyan a mélyszegénység is az.
Pont ezért kell foglalkozni vele. Sokszor kell rászólnom még komolyabb műveltséggel is rendelkező ismerősökre, hogy ha »az én adómból mennek a pénzek a cigányokra«, akkor az adórendszer szolidáris részét sokkal inkább látom megvalósulni, mintha az adóeurók milliárdosok számláin jelennek meg, mert számukra jó közbeszerzési feltételek mellett vállalkoznak.”