„Természetesen elképzelhető, hogy Karas Monika részt vett olyan, vállalati perekben, amelyekben kimutathatóan az egypárti, bolsevista szellemet képviselte mondjuk a Nyugdíjasok Lapja rovatvezetője kontra főszerkesztője perben. Ám akkor kérjük szépen az ilyen példát. Ha ugyanis ilyen nincsen, akkor azt kell gondolnunk, hogy TGM egy percig nem nézett utána konkrétumoknak, és maga is megelégszik azzal, hogy az emberek értékeléséhez elég annak a rendszernek a homogenizálása, amelyben éltek.
Pedig ha megnézné a cikkéhez írt kommentárokat, láthatná, hogy nagyon nem elég – ő maga is ennek az összemosásos logikának a jegyében válhatott »liberálkomcsivá«, amiről mindent elmondhatunk, csak azt nem, hogy a valóság hiteles leírása.
És talán mégse legyen mindegy, hogy volt a kádári rendszernek jobboldali-nacionalista ellenzéke is, amelynek ideológiája épp most szökken a legmagasabban szárba – tán mégis több tanulsághoz vezetne azt megtudni, hogy egy-egy káder onnan, vagy csak a merő pragmatizmus és számítás oldaláról érkezett-e, ha már cikk íródik róla.”