Emberek vagyunk?

Kisgyermekek meggyilkolására nincs emberi magyarázat, emberi hang, emberi reakció.

‒ Láttam a tévében, persze hogy író, a nevét is tudom. Izé, ne segítsen... Kosztolányi Dezső?<br> ‒ Nem, kérem ‒ sietek eloszlatni a félreértést. ‒ Én Móricz Zsigmond vagyok.
„Magyar irodalom
Szombat este: a zenés presszó előterében szederjes-piros ábrázatú, kapatosnak látszó vendég tart fel.
‒ Álljon meg! Maga író, ugye?
‒ Hát... ‒ húzom ki a derekam kissé feszesebbre.
‒ Láttam a tévében, persze hogy író, a nevét is tudom. Izé, ne segítsen... Kosztolányi Dezső?
‒ Nem, kérem ‒ sietek eloszlatni a félreértést. ‒ Én Móricz Zsigmond vagyok.
Fejét csóválva lép tovább, csettint az ujjával:
‒ Egy megálló differencia!”
*
Eredetileg tévedésből a 75 éve elhunyt Karinthy Frigyes műveként hivatkoztunk az írásra, a hibáért olvasóink elnézését kérjük – a szerk.