Kell a tragédia?

„Ellenzéki oldalon általános az a vélekedés, hogy Magyarország – és mondhatni az egész Kárpát-medencei magyarság – számára tragédiát jelentene, ha Orbán Viktor 2014-ben hatalmon maradna. Kb. ez az, amiben Bajnai és Mesterházy egyetértenek. Igazuk van. De lehet, hogy a magyarságnak éppen a tragédia kell! Addig nem lesz feleszmélés, amíg le nem érünk a szakadék mélyére; amíg nem következik be egy nagyméretű és látványos gazdasági és társadalmi összeomlás. Ennek feltételei lassan-lassan megteremtődnek. Erkölcsileg és intellektuálisan már régóta a lejtő aljának közelében mozgunk. Ezt az Orbán-rezsim összeesküvés-elméleteitől elbódított jobbágylelkületű tömeg vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Számukra csak a fene nagy »nemzeti-keresztény« spanyolfal létezik, ami mindent eltakar; és csak a mesterségesen konstruált valóságot láttatja. Ez a fal fog rájuk/ránk dőlni, mert már a gondolkodó hétköznapi ember is érzékeli, hogy jó úton haladunk az államcsőd irányába. És ehhez nem is kell közgazdász diploma. Bőven elégséges a józan paraszti ész. Amennyiben ugyanis egyszer-kétszer Orbán nem tudja értékesíteni az állampapírokat, Magyarország befuccsol. Hiszen az ország teljes mértékben ki van szolgáltatva az irracionalitás által meghatározott pénzpiacok kényének-kedvének. A jelenlegi magas kamatokkal persze hogy veszik a magyar állampapírokat. De ezeket egyszer majd ki is kell fizetni. Orbán abban bízik, hogy utána az özönvíz; az már nem az ő gondja lesz. Ha mégis, akkor van B terv! Minden bizonnyal nem véletlen, hogy az Orbán-rezsim gőzerővel ösztönzi a magyar állampolgárokat arra, hogy megtakarított pénzüket magyar állampapírokba fektessék. Ez is a szabadságharcos stratégia része. A magánnyugdíjpénztárak volt a próbakő. Megmutatta, hogy a magyar társadalommal bármit meg lehet csinálni, mert zokszó nélkül eltűri. Ettől kapott vérszemet a rezsim, és most már nincs megállás az orbáni Közgépisztánban. A föld, a trafikok, a takarékpénztárak után lassan-lassan minden sorra kerül a magánbirtoknak tekintett országban. Amit pedig nem lehet egy az egyben a lojális alattvalóknak szétosztani (például oktatás, egészségügy), ott átcsoportosítanak (például az elismert egyházak javára); vagy egyszerűen kivonják a pénzt, és sorsára hagyják a területet!”