Álszentistván

„A humor forrása nem csupán az a tény, hogy Orbán Viktor jóval előbb tért meg a proletár internacionalizmus kebelére (közéleti pályáját ugyanis a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkáraként kezdte), mint a másfajta nemzetekfelettiséget hirdető egyházéra, és az utóbbi(ak) háza táján csak akkor bukkant fel, mikor az új keletű jámborságot már garantáltan politikai aprópénzre lehetett váltani. Hanem sokkal inkább az, hogy egy a hivatalos önéletrajza szerint református, azaz protestáns emberről van szó. Augusztus huszadika viszont hangsúlyozottan katolikus ünnep (Szent Istváné), a protestantizmusnak pedig a lényegéhez tartozik, hogy a követő körében ismeretlen a szentek tisztelete (felfogásuk szerint csak az Isten szent), és sem elhunyt királyaink jobbja, sem más ereklyék előtt nem hódolnak, mert az ilyesmi az ő szemükben bálványimádás.

Hogy egy importált, mégis releváns példával is megvilágítsuk: az evangélikus (azaz szintén protestáns) vallása ellenére egy katolikusnak elkönyvelt pártot vezető Angela Merkel sem jár a katolikusokhoz misére, még a legnagyobb katolikus ünnepeken sem, pedig egy olyan ország élén áll, amelyben szinte hajszálra azonos a katolikusok és a protestánsok száma. (Talán ezért is cseng hitelesen a hithű kancellár szájából az is, ha azt mondja, hogy a vallás helye a templomban van – és nem a politikában –, meg az is, ha hiányolja az EU alapdokumentumaiból a keresztény gyökerekre vonatkozó egyértelmű utalásokat.)”