„Simán lehet, hogy a Heti Válasz érdek nélkül, mondhatni szerelmi alapon is hasonló odaadással nyújtana intim szolgáltatásokat a kormánynak, de hogy közben nem jár rosszul, az biztos. (…)
Ezt ugyan kevesen tudják, de az állami hirdetéseknek nem az a céljuk, hogy egy konkrét lap szerkesztősége jól érezze magát, és nem is az, hogy a kormány magát reklámozza a pártkassza megkímélésével, hanem az, hogy valamilyen közcélú információ a lakossághoz eljusson. Mint látható, a cél szempontjából a közvetítő közeg, úgy is mint sajtótermék politikai szimpátiájának semmilyen funkciója nincs.
És most kérjük az ügyészségen dolgozó kedves olvasóink figyelmét: az állami hirdetés esetében egyedül az számít, hogy 1 darab olvasó elérésére mennyi pénzt fordítanak. Ez nem egy bonyolult szabály és nagyon könnyen alkalmazható. A fenti adatok és a hatályos algebra összevetése után fennáll az alapos gyanúja annak, hogy a magyar kormány a reá bízott adófizetői pénzt minimum hanyagul kezelte, midőn egy emberre 17 ezer forintot költött a Heti Válasznál, míg a Nők Lapjánál erre elegendő volt 550 forint.”