Egy futballfüggő naplójából (Hajrá, Fradi!)

„Egy fiatal szerelmespár ül mellettem a győri tribünön. Középiskolások lehetnek. A lány néha nagyokat ásít, az okostelefonját babrálgatja. A fiú oda sem figyel rá. A meccset nézi. Fradista. »Ne cselezz már annyit, Jenner! Passzolj már, Jenner! A foci csapatjáték, Jenner!« Két perc múlva Jenner belövi a Fradi győztes gólját. A fiú arca ragyog. Megcsókolja a lányt. »Mondtam, hogy ez a Jenner nagyon tud!« Aztán feláll, két tenyeréből tölcsért formál, úgy üvölt bele a győri éjszakába, megrészegülve a góltól.

Hajrá, Fradi!

Néha elgondolkozom azon, mit keresek itt. Ezeken a meccseken. Hiszen ez már nem az a foci, nem az a csapat, nem az a szellemiség. Nem az a Fradi. Csukics? Diallo? Csupa ismeretlen név. Kik ezek? Honnan érkeztek? Valahogy minden megváltozott. Jött a sportfogadás, a bundagyanú, a kamerarendszer, a szurkolói kártya, a mussolinizés, a csökkenő nézőszám, a parasztvakítás, a júliusi búcsú a nemzetközi kupáktól… Mintha semmi sem maradt volna mára a magyar fociból. Csak ez a szólam. Ez a két szó.

Hajrá, Fradi!”