Szabadság

„Van itt egy zsarnokság: az a liberálisnak nevezett közkedvelt képzet, mely szerint az emberek autonómak, nincs is más életcéljuk, mint az autonóm élet, és ha egyáltalán szükség van bármilyen politikára, annak célja csak az lehet, hogy tartsa tiszteletben ezt az abszolútnak tételezett antropológiai elvet. (…)

Míg a szabadság zsarnoksága magát a szabadságot bénítja meg, a hatalom szabadsága kiteljesíti azt.

A szabadság ugyanis nem élvezhető kontextus nélkül. A sokféle emberi akarat káoszában a szuverén szabadsága vág rendet. A káoszból csak úgy lehet kozmoszt formálni, ha a politika nem ismer nyugvópontot, előre megy, ha tetszik akármerre, folyamatos mozgásban tartva a legalapvetőbb emberi szenvedélyeket: a reményt, a félelmet, a büszkeséget és a haragot, állandóan emlékeztetve és ugyanakkor felejtésre készetve, egyetlen közösséggé tartva össze a széttartó sokaságot.

Szemben a »szabadság elméletével« a »szabadság gyakorlása«, mivel nem magát az egész embert, hanem csak a legalapvetőbb szenvedélyeinket manipulálja, érintetlenül hagyja integritásunk legmeghatározóbb vonását, hogy ki-ki maga képes-e meghozni a döntést a szabadság mellett. A »szabadság gyakorlása«, vagyis a hatalom tehát nem lerombolja, hanem egyenesen tiszteletben tartja az emberi motívumok sokféleségét és az emberi természet eredendő problematikusságát.”