Nagy-Britannia egyik legégetőbb problémája a bevándorlás problémaköre, erre pedig csak drasztikus választ lehet adni – még hogyha sokaknak nem is tetszik.
David Cameron nincs könnyű helyzetben mostanság, hiszen a kormánykoalícióban szerepet kapó liberálisoknak és a keményvonalas konzervatívoknak ‒ akiket a UKIP csábítgat közben ‒ is meg kell felelnie egyszerre. Nemrégiben még a hagyományosan inkább munkáspárti szavazó muszlimokat köszöntötte a ramadán alkalmából ‒ erről itt írtunk bővebben ‒ most viszont meglehetősen visszatetsző kijelentést tett az afrikai segélyezéssel kapcsolatban.
A „Bongo-Bongo-föld” nem píszi
Csütörtökön szerepelt először a nyilvánosság előtt David Cameron brit miniszterelnök a nyaralását követően, méghozzá a BBC készített vele interjút. Ennek előzményeként érdemes megemlíteni, hogy az egyébként nem szélsőjobbos UKIP egyik képviselője, Godfrey Bloom bevetette azt az itthon is használatos érvet a külföldi segélyezés kapcsán, hogy fölösleges tengerentúlra (Bongo-Bongó-földre) küldeni segélyeket, amíg otthon nincs minden rendben. „Ha jótékonykodni akarok, akkor azt inkább itthon teszem” ‒ mondta Bloom a napokban egy rádióinterjúban.
Nos, ezzel természetesen kisebb botrányt robbantott ki a UKIP-képviselő a Nagy-Britanniában is dübörgő uborkaszezon közepén, így a BBC riporterei ezzel kapcsolatosan faggatták Cameront, aki elmondta, hogy természetesen a „Bongo-Bongo-föld”-kifejezés, és Bloom segélyezéssel kapcsolatos rendkívül „offenzív”.
Ugyanakkor a kormány ezzel kapcsolatos politikáját is a belső érdekek alakítják ‒ folytatta a miniszterelnök. Végül kifejtette: „Ha be tudunk fektetni ezekbe az országokba ‒ például Szomáliába ‒, akkor meg tudjuk állítani a bevándorlást, azt, hogy a partjainknál bukkanjanak fel. Miért ne próbálnánk megoldani ezt a problémát a gyökereinél azzal, hogy befektetünk ezekben az országokban, ahelyett, hogy az ide érkezőkkel kezdjünk valamit?”
Kemény igazság
A kemény kijelentéssel nyilvánvalóan a UKIP-hez húzó bevándorlás-ellenes szavazóknak kíván kedvezőeket kínálni a miniszterelnök, még hogyha sokaknak visszatetsző is lehetnek Cameron érzéketlen szavai ‒ főleg annak tudatában, hogy nemrégiben pont a hagyományosan munkáspártinak elkönyvelt muszlim szavazók felé publikált gesztusértékű videóüzenetet.
Azonban lényegében totálisan igaza van a (végre) keményen fogalmazó Cameronnak: Nagy-Britannia egyik legégetőbb problémája a bevándorlás problémaköre, erre pedig csak drasztikus választ lehet adni (akár ez a segélyezős verzió is megfelelhet, kemény, ausztrál jellegű bevándorlási kvótázással) ‒ még hogyha sokaknak nem is tetszik. A kérdés az, hogy Cameron államférfiként fog-e viselkedni, vagy politikusként, amikor a kérdés megoldása kerülne terítékre. Valóban megteszi-e majd azokat a lépéseket, amellyel a harmadik világbeli bevándorlás mértékét le lehet csökkenteni (akár a nullára)? Vagy inkább csak mond, valamit, de nem úgy cselekszik: a szavazatmaximalizálás jegyében tesz is valamit, meg nem is ‒ elhalasztva a probléma megoldását a második ciklusára vagy az utódja miniszterelnökségének idejére.
Sajnos úgy sejtem, hogy utóbbi lesz a forgatókönyv, ezzel pedig megpecsételheti Nagy-Britannia későbbi sorsát...