„Megszoktuk az ön – Cohn-Bendit magyar hangja – enyhén fogalmazva nagyképű kijelentéseit. Feltételezem azonban, hogy az MSZP és párttársasága is boldog lenne, ha olyan civil szervezetekre alapozhatna, amelyek vezetői 400 ezer embert képesek megszólítani.
Csak azt javasolhatjuk, hogy a közös siker érdekében pártja nevében azonnal kezdjen tárgyalásokat az uzsorás devizahiteleket nyújtó, kisembereket kamatcsapdába csaló, külföldi tulajdonú bankokkal. Társtettesként talán jobb a pozíciójuk, és kedvezőbb eredményt érhetnek el, mint a kormány. Kérjék vissza az uzsorás hasznot, és bocsánatért esedezve adják vissza a károsultaknak, a hitelfelvevőknek. Ne feledjék azonban magukkal vinni a bankok barátját, Bajnai Gordont sem.
Valamiért az az érzésem: üres kézzel jönnek majd vissza a tárgyalásokról, hiszen csak akkor lennének tárgyalóképesek, ha választást nyernének. Ez pedig álom-álom, édes álom, ugyebár.
Kedves bohóckapitány úr! Szólunk, amikor a következő békemenet előtt itt az idő és előadhatja legújabb számát.”