„A bűn elnyerte büntetését. De a felelősség velünk marad. A felelősség, melyet korszakokon és kormányokon át hordozunk. Mert gyakran összerándulunk, ha egy cigány ember lép oda hozzánk. Összehúzzuk a táskánkat, ha a villamoson, buszon egy cigány ember áll mellénk. Hagyjuk, hogy újságíró állatoknak nevezzen embereket, büszkén őrizze pártkönyvét és megjelenjen ünnepségeken. Eltűrjük, hogy a társaságunkban cigányozzanak. Tűrtük és tűrjük egyes politikusok elviselhetetlen szavait, ma már tetteit is.
Elfogadhatatlan és tűrhetetlen, hogy ma is lehet nem embernek gondolni honfitársaink egy részét. És ne gondoljuk, hogy ezzel az ítélettel vége. Nincs vége. Mert a szunnyadó gyilkosok közöttünk élnek. Közöttünk élnek és rombolják a nemzetet, amikor habzó szájjal cigányoznak, hajléktalanoznak, zsidóznak. Rombolják mindazt, ami a magyarságot erős közösséggé, erős nemzetté teszi.