Ránk zárult a múltunk

„A Progresszív Blog tegnapi bejegyzésében a »meritokratikus demokrácia« mellett száll síkra – ami, ugye, conradictio in adiecto (önellentmondó állítás vagy szókapcsolat). A poszt szerzője szerint egészen idáig »úgy tettünk, mintha a mi paraszti, hűbéri, egalitárius-államszocialista hagyományzagyvalékunk nem lehetetlenítené el a sikeres, a kooperációt, innovációt, közbizalmat, felkészültséget és polgári mentalitást igénylő kapitalizmust és annak »foglalatát« a polgári demokratikus államot«, most viszont kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy »a ház összedőlt«, és annak érdekében, hogy nekiláthassunk egy másik – polgári – társadalom felépítéséhez, »mentalitásforradalomra« van szükség.

Ilyen forradalom azonban – teszem hozzá én – nem létezik, és nem lehetséges. Se szociológiai, se politikai, se kulturális értelemben, se logikailag. Aki engedett egyszer a fejére dőlni egy házat, az – hacsak nem Münchhausennek hívják – nem tudja azt egy teljesen más alapon felépíteni. És ha nem is egy azonnali gesztusról van szó – hiszen a ProgBlog is arról beszél, hogy »el kell kezdeni« felépíteni a politikai közösséget, ennek a hosszú munkának a – kulturális, szociológiai, gazdasági, politikai – alapjai ugyanúgy hiányoznak ebben a pillanatban, mint az egyszeri hajon csípésé. Valójában fogalmunk sincs arról, hogy hogyan kezdjünk hozzá, de – félő –, még arról sem, hogy mit akarjunk. Az ország legalább 80%-ának arról sem, hogy mi a baj.”