Már három éve a Budapest Pride az a három óra, amikor a legjobb végigmenni Budapest azon utcáin, ahol a felvonulás halad.
„Már három éve a Budapest Pride az a 3 óra, amikor a legjobb végigmenni Budapest azon utcáin, ahol a felvonulás halad. Az embert feltölti, hogy míg az utcákon a szürke hétköznapok során csak szomorú, agresszív, magába zárkozó, idegenkedő, lesújtott arcokat lát. Ezen a felvonuláson viszont mindenki boldog, mosolyog, és szeret; mert szeretni szabad és a szeretet szabadságot ad. Tegnap ezt a feltöltődést teljesen elrontotta, ami a felvonulás után történt. Nem tudta az ember kiélvezni a feltöltődést, mert egyből megtámadta ez a buta ország, és annak buta hétköznapjai. (...)
Miután a taxival elmentek a transzvesztiták, beültünk egy borozóba a környéken. Körülbelül 10 percenként ment el mellettünk egy fenyegető náci csorda, néha rendőri kísérettel, néha anélkül. A nálunk lévő tárgyakat, amik arra utaltak, hogy a felvonulásról jöttünk, beraktuk az asztal alá, nehogy konfliktus legyen. Ettől függetlenül mégis lett. A sarkon egyikünk egy külföldi meleg pár segítségére sietett, akik kézenfogva mertek menni a városban, így őket is és barátunkat is leköpték. Meg kellett nekik mondani, hogy ez nem az az ország, ahol biztonságosan lehet egymás kezét fogni, hiába szeretik egymást.”