Van egy híres magyar tévés, ő például nem egyszer belerúgott a TV2-be, pedig egykor jó szerződéssel, jó fizetésért dolgozott itt.
„Sosem tudtam megérteni azokat, akik poncskondiázták a munkahelyüket, ahogy elhagyták azt. Van egy híres magyar tévés, ő például nem egyszer belerúgott a TV2-be, pedig egykor jó szerződéssel, jó fizetésért dolgozott itt. (…)
Szeretem a Naplót. Szenvedélyesen szeretem. Csapatra és családra leltem ebben a műsorban, mely szerintem Magyarország legjobb riportmagazinja, a benne dolgozó riporterek vasárnaponként a nézők igazi társai lettek. (…)
Vannak vitáink. Olykor komolyak is. Ugyanakkor ezeket mindig megoldjuk zárt ajtók mögött. Figyelek, figyelünk arra, hogy semmi negatív ne mehessen ki a szobából. Semmi olyan, ami ránk tartozik, másra nem.
Ezért is sajnálom a nagynevű kollégát, aki ma már inkább a politika felé kacsingat. Ha nagyon megbántanának vagy el kellene hagynom ezt a műsort és csatornát, történjék bármi is, én vennék egy-egy üveg bort a feletteseimnek, virágcsokrot az itt dolgozó hölgyeknek, egy rövid közleményben megköszönném az elmúlt több, mint másfél évtizedet, és így búcsúznék. Nem pedig köpködve arra a helyre, ahonnan a fizetésemet kapom, amely annyi lehetőséget adott nekem.
Mondom ezt úgy, hogy alig tévézem, mondom ezt úgy, hogy minden rendben és senki nem bánt, mondom ezt úgy, hogy voltak, vannak és nyilván lesznek is vitáim. Főleg szakmai viták. SOHA NEM PISZKÍTANÉK ODA, AHOL EGYKOR ENNI ADTAK! És tudok hálás lenni. És az is vagyok!”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Farkas Gyula egyedül neveli három gyermekét, végre úgy tűnt, egyenesbe jönnek, de egy 30 éve nem látott családtag mindent keresztülhúzhat.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A liberális állameszménynek abban az értelemben biztos vége van, hogy az egyének érdekeit az állam érdekei elé helyezheti. Nem az egyén szükségletei, hanem a közösség, vagyis az állam igényei fogják megszabni a közeljövő politikai mozgásait. Lánczi András írása.
A Vizit legújabb adásában Szalai Laura és Dr. Kőnig Róbert a mentális egészség fontosságára hívják fel a figyelmet. Az ünnepi időszak túlzó elvárásai, a tökéletesség kényszere és a mindennapi nyomás komoly lelki terhet róhat ránk – a szakértők szerint azonban a jelen megélése, a segítségkérés és a tudatos odafigyelés lehet a kiút.
