Kétharmaddal kergette el a nép az önjelölt nyájterelő csahosokat. Kiderült, a Duna-Tisza táján kedvelik ugyan a birkapörköltet, de az országot nem birkanép lakja.
„A második Orbán-kormány azonban az érdekelvűség helyére az értékelvűséget állította: a magyar hagyományok védelmére esküdött fel. A Fazekas Sándor vezette vidékfejlesztési tárca számba vette a nemes tradícióinkat. »Nagyapáink, szépapáink nem voltak földműves emberek. Szántottak és vetettek ugyan, de csak annyit, amennyi kenyérnek éppen elég volt. Ha jó termés volt, a felesleget elvermelték, ha nem ütött jól be a termés, éheztek, vagy jobban mondva kenyér nélkül ették a húst« – írta Nagykunsági krónika című könyvében a karcagi születésű Györffy István. A néprajz nagy tudósa így idézte fel 1941-ben a tűnt időt, mi pedig hozzátehetjük: abból a bizonyos húsból bizony birkapörkölt is készült hajdanán.
Gál J. Zoltán, Gyurcsány Ferenc államtitkára a Vasárnapi Hírekben megjelent Pörköltország című cikkében kifogásolja, hogy a karcagi birkapörkölt is bekerülhetett a Hungarikumok Gyűjteményébe. Szerinte egyszerű tájegységi hagyományként nincs helye a Magyar Értéktárban. Nehezményezi, hogy más fontos és nemzetközileg is elismert tételek még nem váltak hungarikummá. Cikkének alapjául Birinyi Józsefnek, a Hungarikum Szövetség elnevezésű civil szervezet elnökének sajtótájékoztatóján elhangzottakat idézi. Sem Birinyi József, sem a cikkíró nem tanulmányozta kellően a nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvény előírásait.”