„Bár manapság az infokommunikációs eszközök fejlődésével majd' mindenki egyszemélyes szerkesztőség (értsd: minden mobiltelefonnal lehet fényképezni), és az alternatív nyilvánosság önjelölt papjai tizenöt másodpercig főoldalas anyagokat posztolnak (olvasd: még egy bloggernek is lehet releváns véleménye), az újságírók mégis fontosak számunkra.
Újságíró többféle van:
- a copypaste annyiban érdekes számunkra, hogy ha elküldi a mélcímét, mi küldünk cserébe közleményt, bemásolhatja, alá is írhatja, ha akarja, nem érdekel minket, a honorból küldjön egy sört.
- a gonzó jó firma, jön, lát, győz, vagy legalábbis azt hiszi. Hát meghagyjuk ebben a hitében, amíg nem minket csesztet.
- a nyaraló újságíró néha igazi átok. Ha már ott vagy, tudósíts, így a szerkesztői direktíva, és a nyaraló újságíró ott van, de semmi kedve a munkához. Teljes együttérzésünkről biztosítjuk, mondunk neki két mondatot, fényképet is adunk neki, már ha mi épp nem nyaralunk (nem fogtok - főszerk. megj.).
- a tudósító a kedvencünk. Tényleg dolgozni jön, és minél nagyobb a médium, amelyet, annál nagyobb a mellénye. Exkluzívot kér, az első sorban veri le a másik tudósító kameráját/diktafonját, nyüzsög, agresszív, úgy véli, a sok politikus mind azért sörözik kétóránál, hogy ő az arcukba tolja a mikrofont. Az ilyent este arról ismerni meg, hogy tajtrészegen fontoskodik, és még véletlenül sem a tábor eseményeiről beszél. Témái a világpolitika számunkra ott és akkor cseppet sem fontos hírei, félóránként frissíti az információit, per tu emleget épp ott és akkor jelen nem lévő politikusokat (államtitkártól felfelé, azon alul senkit nem vesz szájára).
- a profi bejelentkezik Fazakas Imola tusványosi sajtófőnöknél (imolka1 (kukac) yahoo.com, press (kukac) tusvanyos.ro, +40-740117209), regisztrál, és kitűzővel a nyakában felszántja a tábort. Mindenütt ott van, és mindent meg is ír. Tíz sorban.”