A „magyar jövő” boszorkánykonyhája

„Kétségtelen, hogy a rendkívüli történeti leterheltség nagyon megnehezíti Szárszó értelmezését, van azonban egy-két mítoszteremtő szándékú állítás a konferenciával kapcsolatban, amit érdemes egy kicsit szétszedni:

1. »A szárszói konferencia a magyar baloldal, régebben a „haladó szellemű erők” első nagyobb erődemonstrációja,  a modern magyar baloldal bölcsője«:

Ez véletlenül sem igaz. Először is, ugyan a baloldal legfontosabb értelmiségi képviselői Féjától Erdei Ferencen át a kisgazdákig képviseltette magát, az eseményt nagyon is jobboldali kötődésű társaság szervezte és védte: a Soli Deo Gloria, Ravasz László református püspök vezetésével a helyszínt biztosította, Püski Sándor »Magyar Élet« könyvkiadója pedig a szervezést intézte. Ravasz a zsidótörvények mellett szólalt föl a parlamentben, csak a német megszállás után kezdődő deportálások alatt már betegágyán ismerte föl, hova is vezetett ez a politika. Püski pedig, miközben kiadott a kormányzattól messzebb álló, azt nép platformról kritizáló írókat is, azért nem volt egy Cserépfalvi: 1944-ben például egészen messzire ment, Bary József Tiszaeszlárról szóló visszaemlékezéseiből a nem eléggé antiszemita részeket is kicenzúrázta, így adta ki, 44 őszén, a nyilasuralom idején. Szárszó tehát nagyon sok mindennek nevezhető, de az biztos, hogy kommunistáktól egészen a háború után üldözött jobboldali személyiségekig, rendkívül vegyes  képet mutatott a meghívottak listája. Szándékosan, hiszen ebben az időszakban, az olasz fegyverletétel légkörében igény is mutatkozott egyfajta átfogó de általában németellenes, kiutat kereső mozgalomra, és mint ilyen nagyon sokféle emberre számított. Az viszont bizonyos hogy az összkép közelebb állt egy magyar »harmadik utas« összejövetelhez, amelytől az emlékét később kiaknázni igyekvő polgári konzervatív és liberális politika állt a lehető legtávolabb.

2. »A szárszói konferenciát a kormányzat üldözte«:

Ez a mítosz elsősorban a szocializmus időszakából származik (bár már a kortársak is így növelték az esemény körüli misztikumot), de erős túlzás.

Többek – főleg a kisgazda Dobi István – visszaemlékezése szerint két csendőr kijött, mert valaki »kommunista rendezvény«-ként feljelentette a tábort, de Püski Sándor ezeket elküldi, mondván itt keresztény ifjúsági konferencia van, mitn minden évben. Igaz az is, hogy az este folyamán több fiatal költő, író – így Szabó Pál, Sinka István cenzúrázott műveiket olvasták föl. A kormányzat azonban ekkor már kereste a kapcsolatot a szövetségesekkel, és nyilvánvaló volt, hogy hasonló megmozdulásokat nem fog megakadályozni, sem betiltani, még ha a későbbiekben nagyon sok résztvevőjének más okokból kifolyólag meggyűlt a baja a Horthy-rendszerrel.”