A változás következő szintje az állandóság

„Az utóbbi évtizedekben itthon kialakult borvilág csapdát rejt magában. Borászként és borfogyasztóként is izgalmas időszakot élünk meg: tanúi vagyunk pincészetek megszületésének, egyéni fejlődéstörténetek kialakulásának, vidékekre jellemző bortípusok terjedésének, sokáig elfeledettnek tűnő szőlőfajták feltűnésének. Különleges dolog egy ennyire mozgalmas időszakában megfigyelni borkultúránk alakulását. Ám éppen ez a napról napra zajló újraértékelés-átgondolás - amely a fejlődési folyamat természetes és szükségszerű része - rejti magában a csapdát.

Ha belegondolunk abba, hogy a korábbi mennyiségorientált borkészítési szemléletmódról hogyan váltottak a magyar borászatok a minőségire, egészen logikus, hogy az újdonságok pozitívumként való értékelésére kondicionálódtunk. A változásoknak új borokban, szőlőfajtákban, ültetvényekben megnyilvánuló formájára szükség is van addig, amíg a pincészet ki nem alakítja azt a kínálatot, amellyel egyrészt saját szemléletmódját képes kifejezni, másrészt integrálódni tud az őt körülvevő borvidék, borrégió életébe, mindezt gazdaságilag is stabil alapokra helyezve.”