Kedves Barátaim! (Remélem szólíthatlak így titeket, ha másként nem, hát az idősebb jogán.) Innen a távolból csak azt látom, hogy országunk ellehetetlenült helyzetét, tönkrement morális állapotát valójában ti mind kihasználjátok, építgetitek személyes politikai karriereteket, sajnálatosan többet figyelve a saját ambícióitokra, mint a valódi állapotokra. Nehéz megfogalmazni, hogy mi az, amit igazán hamisnak érzek, de azt gondolom, hogy most mégis el kell mondanom nektek. Azt látom, (sajnos, kívülről) hogy ti mindannyian a saját politikai ambícióitokat építgetitek, rivalizáltok, alkudoztok egymással és én egyfajta színjáték részesének érzem magam.
Én ennek az országnak mindig felelős polgára voltam, mindent megtettem annak érdekében, hogy az a név, hogy Magyarország, ne legyen szégyenteljes, sajnálnivaló, vagy szánalmas. Ennek jogán most arra kérlek titeket, hogy szálljatok magatokba, fejezzétek be ezt a gyerekes ámokfutást a saját EGO-tok után. Hihetetlenül nagy a felellőségetek, (mindannyiunké), de mintha azt látnám, hogy ti „túlságosan komolyan” veszitek saját magatokat és eközben elveszítitek magát a célt, ennek a nyomorult kiszolgáltatott országnak a jövőjét.