Orbán kimondta: marhalepény és máris megnyílt a szökőkút

„Viktor és István kutat jöttek avatni, Viktor nem szokásos lila, hanem - remélem! - csapatomra, az MTK-ra utaló libafosszín nyakkendőben. Istvánon akkor még nem szúrtam ki a gumi hózentrógert. Fotósok gyűrűjében médiabeszélgetni amúgy sem egyszerű dolog, ilyen távon pedig kivételes sportteljesítmény. De 150-200 méteren át hiába loholtam mellettük, a szél miatt nem értettem, miről beszélnek. Aztán a centernáriumi emlékmű táján lassítottak, a szél is enyhült, így jól hallhattam, ahogy Orbán azt mondja valakiről, hogy olyan volt, mint a marhalepény. Leesett a földre aztán szétterült. Majd közvetlenül utána azt mondta, hogy a mieink is becsülték és hogy nem volt benne az ügyek napi vitelében. Jézus isten, kiről lehet szó? Horn Gyula lenne a marhalepény? Vagy előbb egy marhalepény-emberről volt szó, aztán Hornról? Vagy a fideszesek nemcsak Hornt becsülik a másik oldalról? Ezenyi kérés válasz nélkül, mert máris kezdődött az Esemény. (...)

Miközben Tarlós beszélt, Orbánt figyeltem abban a nem könnyű helyzetben, hogy természetesen kellett volna viselkednie, miközben egy rakás embernek háttal áll egy jókora tuskóra támaszkodva, amire egy trafikosarc méretű, tévévetélkedő-kelléknek kinéző, zöld-fehér nyomógombot szereltek. Sok kiváló ember vérzett volna el ezen a próbán, Orbán a helyzethez képest elfogadhatóan teljesített. Előbb óvatosan billegett és az ujjait mozgatta ritmikusan, aztán nem bírta, és a nép felé fordult, majd vissza, néha megigazgatta a zakóujját és csak egy-kétszer kapott el a szájával egy láthatatlan legyet. Én biztos hülyébben tekeregtem volna.”