Gombahorka, Krasznaszög

„»Gombaszög végre meggyőzött arról, hogy mégse menjek ki külföldre dolgozni, mert itt a helyem, ilyen csudálatos emberek között« – ilyen és ehhez hasonló reakciókat olvashat az ember, fiataloktól, és bevallom, én is hasonló érzésekkel jöttem el a táborból, ami alighanem a legmenőbb dolog jelenleg a Felvidéken. Egyszerűen nem tudok olyan más, tömegeket megmozgató, közvéleményt felverő felvidéki történést mondani, ami akárcsak tizedannyira lenne menő, mint Gombaszög, amiben ennyi spontán erőt, kreativitást, függetlenséget, csapategységet lehetne látni, amely egy olyan rendezvényt teremt, ami miatt jó hazajárni Felvidékre, és rosszul esik elmenni. Lám, még a kritikai cikkben is előjön a pozitív feedback, pedig azt hittem, ezt a részét már letudtam. Menő dologból márpedig hiánycikk van mifelénk, bár mostanában mintha lenne némi mozgolódás, elsősorban fiatal-civil téren.

Gombaszög arra alkalmas, hogy megmutassa, van jövő, rengeteg különféle, tehetséges és értelmes ember él ezen a vidéken, akik képesek és hajlandók is közösen létrehozni valami jó dolgot, önszántukból, és mindezt magyarul. Nem hivalkodóan magyarkodva. Ezért is különösen ütős a gombaszögi kopjafaállítást követő himnuszéneklés, mert ekkor érezni, hogy mindazon sokféle dolgon túl, amit az előző napokban együtt csinált ez a sok ember, van még egy megfoghatatlan kötelék, ami összeköt, de amiről nem kell egyfolytában beszélni. Mert annyira természetes, és mert annyira különböző: egyiknek a paprikáskrumplit jelenti, másnak a halászlét, mindenkinél más az elegy, de ha reggeltől estig erről lett volna szó az előző napokban, biztosan nem lenne ennyire különleges.”