„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Egy előrejelzés esetében az a lényeg, hogy mennyire hihető struktúrára épül, és paradox módon kevésbé az, hogy mennyire „jön be”. Interjú.
„- Van már olyan területe a gazdaságpolitikának, ahol ez a visszacsatolás rendszerszinten működik?
- Ez természetesen országfüggő, de több ilyen terület is van. Magyarországon is ismert példa a jegybankok által alkalmazott inflációs célkövetés, aminek a fejlett világban immár másfél évtizedes, és Magyarországon is több mint tíz éves hagyománya van. Ilyen rendszerek esetén a monetáris politika alakításának alapja, hogy a jegybank az inflációra kíván hatással lenni, ennek fő eszköze pedig jellemzően a kamatpolitika. Ha az inflációs prognózis magasabb a célértéknél, akkor emelni kell a kamatot, ha alacsonyabb, akkor pedig tere van a csökkentésnek. Az inflációs célkövetés esetében kiemelten figyelni kell arra, hogy egy mostani kamatdöntés nem a mai inflációt befolyásolja, hisz a hatások több lépcsőben érvényesülnek, és a következmények egy-két év múlva bekövetkező inflációban jelentkeznek majd. Nincs más lehetősége tehát a döntéshozónak, mint hogy előrejelzések alapján hozzon döntést. Egy esetleges kamatdöntés mindig azon múlik, hogy mit gondolunk a jövőről. Kamatdöntés hiányában milyen lesz az infláció két év múlva, illetve mi lesz az inflációval, ha meglépem a kamatdöntést? Ezt a két értéket kell egymással, valamint a lefektetett célokkal összevetni, és ez alapján lehet megalapozott döntést hozni.
- Az előrejelzések azonban lehetnek jók és rosszak is, amelyek így komoly kockázatot jelentenek a döntéshozatal szempontjából...
- Ebben van igazság, de érdemes tisztázni, hogy mikor nevezhető jónak egy előrejelzés, és mikor nem. Ezt sokszor hajlamosak vagyunk intuícióból eldönteni, és rávágni, hogy akkor jó egy előrejelzés, ha bejön, ha utólagosan »igaznak« bizonyul. Márpedig ez nem feltétlenül így van. Előfordulhat, hogy egyszerűen csak szerencséje van egy előrejelzőnek, a prognózis csak véletlenül jön be. A dél-afrikai futball-világbajnokság alatt lett híres például Paul, a polip, aki sorozatban eltalálta, hogy melyik csapat fog nyerni - racionálisan mégsem tettünk volna nagyobb összeget arra, hogy a következő meccset is eltalálja. Összességében egy előrejelzés esetében az a lényeg, hogy mennyire hihető struktúrára épül, és paradox módon kevésbé az, hogy mennyire »jön be«.
- Ez logikus érvelés, de ebben az esetben viszont problémás, ha ilyen »ingatag« előrejelzések alapján születnek döntések. Az Európai Unió jelenleg hatályos szabályozása szerint például előrejelzések alapján akár szankciókat is ki lehet vetni országokra, amelyek amúgy, a tények alapján jól teljesítenek. Egy olyan dinamikusan változó világban, mint a mostani, nem csak a struktúra, hanem a politikai és társadalmi elköteleződés is fontos tényező lehet, ami pedig kimaradhat az előrejelzésekből...
- Ez a felvetés az előzetes hatásvizsgálatok nagy kihívására mutat rá. Nézzünk egy egyszerű példát! Egy ország adókulcsot emel a költségvetési lyuk befoltozására, de kérdéses, hogy mi lesz ennek a tényleges költségvetési hatása. Vannak megfigyeléseink arról, hogy mekkora volt az adóalap tavaly, tavalyelőtt és azelőtt, ezekből kiindulva könnyedén kapunk egy számot arra, hogy milyen mértékű hatás várható. Ezt naiv megközelítésű hatásvizsgálatnak szoktam nevezni, mert abból indul ki, hogy az adóalap változatlan marad, és nem számol a viselkedési hatásokkal. Viselkedési hatás akkor alakul ki, amikor valaki megváltoztatja a viselkedését például azért, hogy kikerüljön az adó hatálya alól: emelkedik a forgalmi adó, ezért kevesebbet vásárolok, azaz csökken az adóalap. Az emberi viselkedés előrejelzése az igazán nagy szakmai kihívás: nagyon nehéz ugyanis megmondani, hogy egy-egy változásra miképp reagálnak az emberek, a cégek, a magánszektor. Ennek nagy a jelentősége, amit jól mutat, hogy ma már nem lehet makroökonómiai modellt építeni a várakozások és az egyéni döntések közvetlen modellezése nélkül.”