Élhető pillanatok

„Megéltük végre, hogy az erdélyi magyarság elkezdte kezébe venni a saját sorsát. (...) Most ne mutogassunk körbe-körbe: kik, hol, mikor és mennyit mulasztottak az önrendelkezéshez vezető kátyús utakon.

És ne reméljünk sokat a jövőtől, csak annyit, hogy megélhetjük majd azt a pillanatot is, amikor Bukarest épp aktuális korifeusai belátják: Erdély valóban nem Bukarest gyarmata. Az, amit még meghagytak megtépázott erdeiből, kavicsbányák tárnáin keresztül széthordott, majd betonkolosszusokba rejtett hegyeiből, még ennek ellenére is egy tündérkert.

Azt hiszem, akkor sem remélek túl sokat, ha látom már az erdélyi utcákon azokat a románokat is, akiknek fontosabb lesz majd a Bukaresttől való függetlenség, mint a magyarokkal való folyamatos civakodás.

Meg akarom élni a pillanatot, amikor létrejön a föderális Románia. Mindenkinek jobb lesz.”