Az SZDSZ nem vész el, csak átalakul

„Formálódik már az új SZDSZ, egy ideig úgy tűnt, hogy a zöld környezetvédő mázzal nyakon öntött LMP-ben fog reinkarnálódni a kimúlt szabad madarak szelleme. De végül nem így történt, a szélső liberálisok le is dobbantottak onnan, átnyergelve régi elvtársuk és szellemi példaképük Bajnai Gordon pártjába. Mint ahogy tartja a közmondás: »Szépen összefújja a szemetet a szél«. Van már ott mindenféle régi jómadár. Elég, ha az egykori TASZ-os , kendermagos Juhász Péterre gondolunk. A szívében mindig liberális Gyurcsány is örömest csatlakozna, és szívesen is látnák, de ő már menthetetlen ezért, bár fájó szívvel, de veszni hagyják. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a teljesen súlytalan Mesterházy és a wallisos Bajnai pártharcból a régi SZDSZ-es prominensek, szinte kivétel nélkül utóbbi pártját fogják.

Akadtak – nem is olyan kevesen – olyan is, akik a Szadesz süllyedő bárkájáról a Fidesz éppen jó szelet kapó vitorlására ugrottak át. Az első renegát az SZDSZ egykori elnöke, Tölgyesi Péter volt – de ő legalább a hatalom csúcsán, '94-ben lépett le, és neki nagyjából még el is hittük, hogy egyszerűen nem akart összefeküdni a posztkommunistákkal. (Nota bene: ettől még semmivel sem lett kevésbé ellenszenves alak.)

Az igazi átállási hullám csak az anyapárt teljes megsemmisülése után indult el. Nem élvonalbeli politikusokról van szó, hiszen ők alapból vállalhatatlanok voltak az elmúltnyolcév után. A holdudvar, ama sokat emlegetett »nemzeti szürkeállomány« volt az, amely időben ébredt. Így lett a Magyar Rádió élén a balliberális kormányokat gátlástalanul kiszolgáló, SZDSZ-alapító Such Györgyből a Hunnia Filmstúdió vezetője, majd Kövér László jobbkeze az Országgyűlés vezetésében. S így lehet irodája a Miniszterelnökségtől két ajtónyira a kilencvenes évek veterán gyűlölködőjének, az SZDSZ egykori nagyasszonyának, Hegedűs Zsuzsának.”