Európai neoliberális charta

„Néhány évvel ezelőtt, az Európai Unió esetleges alkotmánya megszövegezésekor még reális alternatívaként jött számításba, hogy Európa keresztény gyökereiről is szó essen az első európai uniós alkotmányban. Végül persze nem lett semmi az alkotmányból – lett helyette »ügyesen« lisszaboni szerződés –, ám akkor még lehetett vitatkozni a vallás, a hit szerepéről.

Azóta eltelt néhány év, s a nemzeti–keresztény–konzervatív oldal csúfos vereséget szenvedett. A kereszténység mint Európa valódi szellemi-morális gyökere lassan nevetség tárgyává válik. Dániában az evangélikus egyháznak kötelező összeadnia a meleg házasulandókat. (Svédországban mellesleg börtönbüntetés jár annak, aki bírálja a homoszexualitást. Bravó, tökéletes Svédország!) A spanyol Asztúriában a baloldali kormány betiltotta a karácsony és a húsvét szavak használatát, mert az állítólag sérti a nem keresztények, például muzulmánok, zsidók stb. érzékenységét. És vajon a még mindig többségi kereszténység érzékenységére ki figyel? A kiválasztott három úriemberről pontosan lehet tudni, hogy milyen Európát kívánnak vizionálni: a totálisan föderális, nemzetek felett álló Európát, amelyben »elhalnak« a nemzetek (tudják, anno a kommunisták szerint még az állam is elhal, nem csak a nemzet), a világnézetileg tökéletesen semleges Európát, amelyben a kereszténység eljelentéktelenedik, sőt szitokszóvá válik, s a család nélküli Európát, ahol az LMBT-közösségek (leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transznevűek) kisebbségi csoportjai uralják a közbeszédet és lassan a normákat is. Íme, ez a szép, új Európa.

De kinek kell ez? Hova jutottunk?

Mondhatnám: meneküljön, ki merre lát. De nem ezt mondom, mert Európa a miénk, nem csak a neoliberálisoké.”