A régi mondás, miszerint „hiszem, ha látom”, érvényét veszti, hiszen már a saját szemünknek és fülünknek sem hihetünk feltétel nélkül.
A magyar sajtó egy bizonyos része az elmúlt hónapokban érthetetlen módon hiszterizált állapotba került attól, hogy a politikai kommunikációs térben intenzíven mesterséges intelligencia segítségével elkészített tartalmak jelentek meg. Aki a témában járatos, annak ez természetesen nem meglepő: a szakma 2017 óta különböző intenzitással felhívta már erre a figyelmet, sőt a politikai kommunikáció egy ideje ebbe az irányba halad. A már említett sajtóorgánumok egyöntetűen – hozzáteszem: tőlük megszokott módon – kongatják a vészharangokat,
pedig egy gyors kereséssel alapvetően laikusoknak is kiderülhet, hogy a közösségimédia-platformokon a nem kormányoldalhoz köthető tartalmak érezhetően többségben vannak.
A mesterséges intelligencia már évek óta intenzíven jelen van az életünkben, de most nem a ChatGPT-re kell gondolni. A valódi fordulatot azok az eszközök hozták el, amelyekkel ma már gyerekjáték a képek, hangok és videók manipulálása. Ezzel egy új világba léptünk:
a régi mondás, miszerint „hiszem, ha látom”, érvényét veszti, hiszen már a saját szemünknek és fülünknek sem hihetünk feltétel nélkül.
Pánikra azonban semmi ok: a józan ész, az élettapasztalatunk, megérzéseink továbbra is a legjobb iránytűnk, így a világvégét vizionáló riogatások többsége nem életszerű.
Ráadásul a hangfelvételek, videók, képek, amelyek az adott politikus személyére irányulnak, a politikai tabloidizációjával megjelenő természetes jelenség. Washingtontól Őszödig a politika tele volt és van ilyen eseményekkel. A Tisza magyar Watergate-narratívája helyett pontosabb, ha a posztigazság (post-truth) korszakának beköszöntéről beszélünk.
A hazai közéletbe is berobbantak a mesterséges intelligenciával generált, megtévesztően élethű deepfake tartalmak – illetve a rájuk való hivatkozás még akkor is, ha annak semmi alapja nincs.
Bár mindezt a jelenség árnyoldalával azonosítjuk, a technológia eredendően rossz: Indiában például a nyelvi korlátok lebontására és a választók hatékonyabb elérésére használták. A negatív felhasználások a tartalmak úgynevezett indexikalitása miatt ütik át az ingerküszöböt. Ez azt jelenti, hogy sokkal jobban kötődnek a manipulált tartalmak a fizikai valósághoz. Manapság a legtöbb felhasználás még mindig pornográf jelleget ölt, de valamennyien találkozhattunk már elsőre teljesen ártalmatlannak tűnő iker-nagypapákkal akik szomorúak mert senki nem köszöntötte fel őket. Habár a haladó szakemberek felmagasztalták a közösségi média algoritmusok és a fact-checkerek mindenható uralmát, az ilyen MI átverések fokozatos megjelenésével egy újabb szög került a koporsójukba.
Ha már a sajtó épp ráhúzza a vizes lepedőt az egyik oldalra, érdemes beszélni arról hogyan „robbant be” a mesterséges intelligencia a politikai kommunikációs térben hazánkban.
Mint oly sok mindenben, itt is a szebb időket megélt Momentum Mozgalom tekinthető úttörőnek, amely 2024-ben a miniszterelnöki évértékelő beszédet „hackelte meg”.
A videó hangi alapú manipuláció, a miniszterelnök szájába olyan mondatokat adtak, amelyek az akkori ellenzéki narratívára erősítettek rá és úgy állították be, mintha „beismerő vallomást” tenne a miniszterelnök a kegyelmi ügy kapcsán. A videó – ahogyan azt az olvasó sejtheti – nem ütötte át a jelenleg berzenkedő sajtó ingerküszöbét természetesen, ellenben relatíve nagy reakciót hajtott a közösségi médiafelületeken a Momentumnak, szítva ezzel az ellenzéki közhangulatot. A rövid tartalom parlamenti/politikai párt általi megosztása egyedülálló jelenség volt akkoriban.
Majd a TikTok bugyraiban megjelenő mémoldalak kezdtek osztódással szaporodni, elárasztva az internetet a miniszterelnök és más vezető kormánytagok gyalázásával.
Mindegyikben közös, hogy mémoldalakon, személytelenül terjednek, és egyértelműen ellenzéki narratívákat, pletykákat erősítenek. Csak ezt követően, jelentős késéssel jelent meg a Tisza programjával szembesítő kommunikációban illusztratív elemként. Erre természetesen a haladó sajtó, ahogyan kell, ki is akadt, a Telex odáig ment, hogy a „feketemágiával” ijesztgetik olvasóikat. De persze ez nem az első alkalom, hogy kettős mércét alkalmaznak.
Ahogyan azt a Mandiner is megírta, Magyar Péterről a szavazóit sértegető hangfelvételek jelentek meg A cikk ezen pontján egy gondolatkísérletre invitálom az olvasót.
Játsszunk el a gondolattal, hogy a hangfelvételről szóló magyarázat igaz, a politikus deepfake áldozata lett.
Ez esetben az első magasan szofisztikált, hangilag manipulált deepfake tartalommal találkozunk. A Magyar Pétert ajnározó sajtó természetesen már megfejtette azóta, hogy ez egy deepfake hangfelvétel, de hozzáteszem: jelenleg nem áll rendelkezésre százszázalékos biztossággal detektáló eszköz.
De el kell játszanunk azzal a gondolattal is, hogy a felvétel nem deepfake, nincs benne manipuláció, legfeljebb az anyag meg van vágva. Ez esetben viszont a tagadás és elhárítás, mint kommunikációs stratégia eszköze a mesterséges intelligencia. A témával foglalkozó szakemberek ezt a liar’s dividend (hazug nyeresége, nincs jelenleg magyar fordítása) elméletének nevezik. A teória legfőbb motívuma maga az emberi kétely mint természetes jelenség. Egy olyan környezetben, ahol nagy eséllyel találkozhatunk hamis tartalommal és azt nehéz azonosítani, a kérdés magától értetődő: igaz-e az, amit látok, hallok? A kihívás abban van, hogy a politikai kommunikáció terében bárki komoly politikai és jogi következmények nélkül hívhat bármit hamisítványnak. Amerikai politológusok, Schiff és munkatársai megvizsgálták, ha egy botrány során az adott politikus a vele szemben megjelent hírt álhírnek vagy deepfakenek minősíti, az sokkal jobban növeli vagy stagnáltatja az adott politikus támogatottságát, mintha nem kommentálná, bocsánatot kérne, vagy a botrányt egyszerűen tagadná.
A deepfake tartalmak jelenléte tehát politikai kommunikációs stratégiai potenciált is rejt magában. Nem állítom, hogy Magyar Peteré az első liar’s dividend, de erre az esély sokkal nagyobb – nem hiába keverte le ezt a számára is kínos témát.
A legnagyobb veszélyt nem pusztán a tartalomgyártás, hanem a felelősséghárítás jelenti. A jövő legnagyobb kihívása, hogy egy olyan világban, ahol bármi lehet hamisítvány, a politikusok a valóságot is könnyűszerrel minősíthetik manipulációnak. Magyar Péter esete intő példa arra, hogyan lehet az emberi kételyre alapozva kibújni a politikai következmények alól – a technológia tehát nem feltétlenül támadásra, hanem a csúsztatás hatékony eszköze lett.
A szerző az MCC akadémiavezetője, a Politikatudományi Műhely MI-t kutató PhD-hallgatója
Nyitókép: Kirill KUDRYAVTSEV/AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Ordas hazugságnak nevezte korábban az agrártámogatások megvágásáról szóló brüsszeli terveket.
Mint kiderült, a Bors különszámának betiltásáról döntő bíró közelebb áll a Tisza Párthoz, mint gondolnánk – a Fővárosi Törvényszék természetesen tagad hevesen.
Kusovszky Imréné elkezdett utánaszámolni, és a Tisza-csomagban eddig mintegy 30 ezer forint havi mínuszt egészen biztosan talált, amit a nyugdíjasok zsebéből vennének ki.
Sőt, mint kiderült, ezeket még a saját brüsszeli pártja is erőlteti.
Tanulságos beszélgetés volt, izgalmas intermezzókkal.
Bolla Tibor azt állítja, hogy utódja hívta meg a rendezvényre.
Elképesztő mértékben csökken a benzin ára a hétvégén.
Folyamatban van a büntetőeljárás.
