Magyar Péter szidta az AI-t, majd hazafutott a hazug nyereségével

A magyar sajtó egy bizonyos része az elmúlt hónapokban érthetetlen módon hiszterizált állapotba került attól, hogy a politikai kommunikációs térben intenzíven mesterséges intelligencia segítségével elkészített tartalmak jelentek meg.

Aki a témában járatos, annak ez természetesen nem meglepő: a szakma 2017 óta különböző intenzitással felhívta már erre a figyelmet, sőt a politikai kommunikáció egy ideje ebbe az irányba halad. A már említett sajtóorgánumok egyöntetűen – hozzáteszem: tőlük megszokott módon – kongatják a vészharangokat,

Tapogatózás a sötétben – lehetséges társadalmi hatások

A mesterséges intelligencia már évek óta intenzíven jelen van az életünkben, de most nem a ChatGPT-re kell gondolni. A valódi fordulatot azok az eszközök hozták el, amelyekkel ma már gyerekjáték a képek, hangok és videók manipulálása. Ezzel egy új világba léptünk:

Pánikra azonban semmi ok: a józan ész, az élettapasztalatunk, megérzéseink továbbra is a legjobb iránytűnk, így a világvégét vizionáló riogatások többsége nem életszerű.

Ráadásul a hangfelvételek, videók, képek, amelyek az adott politikus személyére irányulnak, a politikai tabloidizációjával megjelenő természetes jelenség. Washingtontól Őszödig a politika tele volt és van ilyen eseményekkel. A Tisza magyar Watergate-narratívája helyett pontosabb, ha a posztigazság (post-truth) korszakának beköszöntéről beszélünk.

Bár mindezt a jelenség árnyoldalával azonosítjuk, a technológia eredendően rossz: Indiában például a nyelvi korlátok lebontására és a választók hatékonyabb elérésére használták. A negatív felhasználások a tartalmak úgynevezett indexikalitása miatt ütik át az ingerküszöböt. Ez azt jelenti, hogy sokkal jobban kötődnek a manipulált tartalmak a fizikai valósághoz. Manapság a legtöbb felhasználás még mindig pornográf jelleget ölt, de valamennyien találkozhattunk már elsőre teljesen ártalmatlannak tűnő iker-nagypapákkal akik szomorúak mert senki nem köszöntötte fel őket. Habár a haladó szakemberek felmagasztalták a közösségi média algoritmusok és a fact-checkerek mindenható uralmát, az ilyen MI átverések fokozatos megjelenésével egy újabb szög került a koporsójukba. 

Politikai felhasználás: a tyúk vagy a tojás – avagy ki kezdte?

Ha már a sajtó épp ráhúzza a vizes lepedőt az egyik oldalra, érdemes beszélni arról hogyan „robbant be” a mesterséges intelligencia a politikai kommunikációs térben hazánkban.

A videó hangi alapú manipuláció, a miniszterelnök szájába olyan mondatokat adtak, amelyek az akkori ellenzéki narratívára erősítettek rá és úgy állították be, mintha „beismerő vallomást” tenne a miniszterelnök a kegyelmi ügy kapcsán. A videó – ahogyan azt az olvasó sejtheti – nem ütötte át a jelenleg berzenkedő sajtó ingerküszöbét természetesen, ellenben relatíve nagy reakciót hajtott a közösségi médiafelületeken a Momentumnak, szítva ezzel az ellenzéki közhangulatot. A rövid tartalom parlamenti/politikai párt általi megosztása egyedülálló jelenség volt akkoriban.

Mindegyikben közös, hogy mémoldalakon, személytelenül terjednek, és egyértelműen ellenzéki narratívákat, pletykákat erősítenek. Csak ezt követően, jelentős késéssel jelent meg a Tisza programjával szembesítő kommunikációban illusztratív elemként. Erre természetesen a haladó sajtó, ahogyan kell, ki is akadt, a Telex odáig ment, hogy a „feketemágiával” ijesztgetik olvasóikat. De persze ez nem az első alkalom, hogy kettős mércét alkalmaznak. 

A hazug nyeresége – a Magyar Péter és az AI esete

Ahogyan azt a Mandiner is megírta, Magyar Péterről a szavazóit sértegető hangfelvételek jelentek meg A cikk ezen pontján egy gondolatkísérletre invitálom az olvasót. 

Ez esetben az első magasan szofisztikált, hangilag manipulált deepfake tartalommal találkozunk. A Magyar Pétert ajnározó sajtó természetesen már megfejtette azóta, hogy ez egy deepfake hangfelvétel, de hozzáteszem: jelenleg nem áll rendelkezésre százszázalékos biztossággal detektáló eszköz. 

De el kell játszanunk azzal a gondolattal is, hogy a felvétel nem deepfake, nincs benne manipuláció, legfeljebb az anyag meg van vágva. Ez esetben viszont a tagadás és elhárítás, mint kommunikációs stratégia eszköze a mesterséges intelligencia. A témával foglalkozó szakemberek ezt a liar’s dividend (hazug nyeresége, nincs jelenleg magyar fordítása) elméletének nevezik. A teória legfőbb motívuma maga az emberi kétely mint természetes jelenség. Egy olyan környezetben, ahol nagy eséllyel találkozhatunk hamis tartalommal és azt nehéz azonosítani, a kérdés magától értetődő: igaz-e az, amit látok, hallok? A kihívás abban van, hogy a politikai kommunikáció terében bárki komoly politikai és jogi következmények nélkül hívhat bármit hamisítványnak. Amerikai politológusok, Schiff és munkatársai megvizsgálták, ha egy botrány során az adott politikus a vele szemben megjelent hírt álhírnek vagy deepfakenek minősíti, az sokkal jobban növeli vagy stagnáltatja az adott politikus támogatottságát, mintha nem kommentálná, bocsánatot kérne, vagy a botrányt egyszerűen tagadná.

A legnagyobb veszélyt nem pusztán a tartalomgyártás, hanem a felelősséghárítás jelenti. A jövő legnagyobb kihívása, hogy egy olyan világban, ahol bármi lehet hamisítvány, a politikusok a valóságot is könnyűszerrel minősíthetik manipulációnak. Magyar Péter esete intő példa arra, hogyan lehet az emberi kételyre alapozva kibújni a politikai következmények alól – a technológia tehát nem feltétlenül támadásra, hanem a csúsztatás hatékony eszköze lett.

A szerző az MCC akadémiavezetője, a Politikatudományi Műhely MI-t kutató PhD-hallgatója

Nyitókép: Kirill KUDRYAVTSEV/AFP