„A magyarok hozzáállása a kérdéshez ellenben rendkívül árulkodó. A saját szerepét messze felülértékelő kisnemzet-szemléleten túlmutató dolgokat lehetett észrevenni, és ezek egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Óriási hagyománya van annak, hogy belpolitikai problémák esetén a magyarok körbehaknizzák a világot, és várják, hogy majd jönnek az osztrákok, a szövetségesek, az oroszok, az EU, az IMF megoldani a magyarok, minden bizonnyal a világ összes nemzete számára fontos gondjait.
Ennek a látásmódnak a rokonjelensége a magyarok katarzismániája, hogy nekünk Mohács kell, összeomlás, nagyhalál. Enélkül nem lesz megoldás semmire, de majd a romokon, miután bejöttek a kéksisakosok vagy zöldsapkások, EU-, IMF-pénzekből, na majd akkor felépítjük a Duna vezető nagyhatalmát, mert képesek vagyunk rá.
A helyzet az, kedves magyarok, hogy soha senki nem jön segíteni, sem most, sem máskor, sem akkor, ha már katarzis lesz, ha lesz.”