„Az elektronikus útdíj csak látszólag a fuvarozók és az állam belügye. Két olyan aspektusa is van, amely rendszerszerűen mutatja a kormány gyakorlatát, bármilyen területről, problémamegoldásról van is szó. Az egyik az áthárítás. Ennek az a lényege, hogy a működéséhez és újraelosztási stratégiájához szükséges pénzt olyan új forrásokból szerzi, amelyeket nem közvetlenül »az emberektől« szed be. (...)
Másfelől az útdíjrendszer annak is rendszerszerű példája, hogy ha a kormány egyszer valamit elhatároz, akkor a döntése végrehajtásában nem hagyja magát a tényektől zavartatni. Minél nagyobb a baj, annál inkább erőlteti a dolgot és bizonygatja az igazát.
Szegény HU-GO szinte arra ítéltetett, hogy ne működjön jól. Ennyi idő alatt egy ekkora és ilyen összetett rendszert csoda lett volna megvalósítani. Valójában nem a HU-GO nem megy, hanem az, ahogy az ilyen ügyeket a kormány intézi. Erőből, leszegett fejjel neki a falnak. Kerül, amibe kerül.”