Erőss Zsolték a médiában

„A médiáról és az internetes bejegyzésekről

A megjelent cikkek nagy többségét korrektnek tartom, de a korábbiakban tapasztaltakkal egyezően most is a »Mariana-árok mélységétől stílszerűen a Kancsendzönga csúcsáig terjedő szellemi spektrumban« születtek a jelenkori kommunikációs kultúra gyümölcsei: kommentek, cikkek, bejegyzések. A legalja megjegyzéseket figyelmen kívül hagyva a médiában egészen korrekt cikkeket és nagyon szép méltatásokat lehetett olvasni, esetenként kisebb-nagyobb elírásokkal, tévedésekkel, de azért most is keletkeztek vadhajtások. Például a fiúk halálának értelméről vagy arról, hogy be kellene tiltani a hegymászást. A halálnak szerintem semmilyen értelme sincs. Az bekövetkezik a születés után remélhetőleg jó sok évvel, amikor annak ott van az ideje. A tartalmas életnek van értelme és egyetértek Zsolttal, hogy nem azért születtünk meg, hogy csak úgy céltalanul fogyasszuk a drága oxigént. A hegymászás betiltása pedig a vicc kategóriába tartozik. Viszont nem mehetek el szó nélkül az mellett, hogy óriásplakátokon reklámoznak városszerte olyan Heti Válasz cikket, ami címlapra téve, erősen vitatható módon ír Kiss Péterről. Idő előtt ráadásul. A lényeges információkat még nem is lehetett tudni. Egy szót sem ejtenek a Péter korábbi nem mindennapi teljesítményeiről, sem a Himalájában nyújtott jó formájáról, valamint rendkívül sportszerű cselekedetéről, ahogy visszafordult élete kockáztatásával Zsoltnak segíteni. Hiányzik belőle a mély szakmai értékelés. Inkább egy bulvárcikk. A Kossuth Rádióban pedig tegnap, június 5.-én reggel fél kilenc után a reggeli főműsorban olyan mondat hagyta el a riporter száját, hogy le sem írom. Még idézni sem lehet. De elhangzott. Magyar nyelvű mondat, hangsúlyozva, jól artikulálva, nem félreérthetően. Gyalázat. Amióta Lajos hazajött, azóta úgy látszik a sajtó- és médiaszakmunkások egy része teljesen kivetkőzött jóemberi mivoltából. Csak a saját ostoba kérdéseiket ismételgetik unos-untalan. Tendenciózusan. Megkövezés… Ki nem mondott szándék a bűnbakkeresés ott, ahol nincs bűn. Csak fájdalom van, hogy Zsolt és Péter nem jött haza.

Minden tiszteletem azoknak, akik még tudják, hogy hol van az a bizonyos határ!”