Kizárja az AfD-tagokat a német evangélikus egyház
„Emberellenes, idegengyűlölő álláspontjuk” miatt.
Bármilyen kellemetlen is most Európa szégyenpadján ülnünk, azt el kell ismerni, Magyarország történelmet írt az EU-ban.
„A 31 igen, 19 nem és 8 tartózkodás mellett elfogadott Tavares-jelentés - az ötszáznál is több módosító javaslat révén - némileg felpuhult ugyan, de nem annyira, hogy ne nevezhetnénk minden idők legkeményebb Orbán-ellenes kritikájának. S noha a Fidesz rendkívüli képességekkel szokta győzelmi jelentéssé maszkírozni a bírálatokat, a most kapott brüsszeli pofont még ő sem meri simogatásnak álcázni. Nehéz is lenne a néppárti szavazatok, illetve tartózkodások révén megszavazott dokumentumot a baloldali összeesküvés eredményének tekinteni. Az Orbán-kormány azzal okozná a legkisebb kárt magának - és az országnak -, ha a történteket annak tekintené, ami: markáns európai álláspontnak. (...)
Bármilyen kellemetlen is most Európa szégyenpadján ülnünk, azt el kell ismerni, Magyarország történelmet írt az EU-ban. A Tavares-jelentés nélkül ugyanis aligha érlelődött volna meg Brüsszelben az a gondolat, hogy mielőbb létre kell hozni az úgynevezett Koppenhágai Magas Szintű Csoportot. Egy olyan fórumot, amely az alapvető jogok érvényesülését vizsgálná a közösség minden tagállamában, s most elsőként Magyarországon. Ezt a fórumot az unió fővárosában már most is Petőfi-bizottságnak nevezik, merthogy a Tavares-jelentés egy Petőfi-idézettel kezdődik: »Haza csak ott van, hol jog is van.« Nagyon is kétséges persze az a büszkeség, amely most keblünket feszíti, hogy ilyen mód »bejátszottuk Brüsszelbe« nagy költőnk nevét. Szívesen vettük volna, ha Martin Schultz EP-elnök nem Magyarországra célzott volna, amikor a Tavares-jelentés bizottsági szavazása után kijelentette: az uniónak szüksége van olyan eszközökre, amelyekkel függetlenül képes vizsgálni az alapjogi deficiteket, ahogy a költségvetési deficiteket is figyelemmel kíséri.
Nem kívánjuk, hogy világgá bujdokoljon szégyenében az, aki ilyen helyzetbe hozta Magyarországot abban az európai közösségben, ahová a második világháború óta mindig is hőn áhítozva vágyott. Az viszont elvárható lenne, hogy kormányunk elfogadja az európai intelmet, s ne úgy tekintsen rá, mint valami baloldali pártdiktátumra. Mert ha ezt teszi, a Jobbikos Morvai Krisztina színvonalára süllyed, aki a szakbizottság szavazása ellen az EU Dictatorship (Az EU Diktatúra) transzparens kifeszítésével tiltakozott. Vagy ha tényleg ez a véleménye, nem kötelező sorban állni az EU-támogatásokért sem.
Hát ennyit Petőfiről.”