Nem csak a rendőrök járnak párban, hanem a hullarablók is

Ha egy kicsit elgondolkodunk a Tvrtko-jelenségen, és összevetjük Hajdú Péterrel, azt látjuk, hogy ugyanabban a bulvármocsokban dagonyáznak, ugyanúgy az emberi nyomorúságból gyártanak gyomorforgatóan ízléstelen műsorokat, csakhogy amíg Hajdú köpköd, addig Tvrtko csöpköd. Hajdú pofán köpi, úgy mocskolja össze a tévénézőt, Tvrtko inkább odacsúszik mellé, és összekeni magával. Úgy tűnik, nem csak a rendőrök járnak párban, hanem a hullarablók is, ez ugyanis maga a klasszikus jó zsaru-rossz zsaru szereposztás: Bándy Kata halálakor Hajdú a gyilkos fejét követelte, Tvrtko azonban nem is törődött az elkövetővel. Ő inkább felidézte a Bándy-család karácsonyát és egyéb ünnepeit még Kata gyerekkorából: megtudtuk, hogyan csimpaszkodott a tündéri kislány édesapja nyakába, és még számtalan, fényképekről lelesett, intim részlettel korbácsolta fel a drámát, gyászt tettetve, mintha személyesen ismerte volna az áldozatot, mintha a család barátja lett volna. „Pécs kevesebb lett. Magyarország kevesebb lett! Egy álommal kevesebb lett! ISTEN NYUGOSZTALJON, GYÖNYÖRŰ BÁNDY KATA!” – írta Tvrtko, hisz közismert Toller László, egykori pécsi polgármester híres beszéde: „Van egy álmom. Az, hogy Pécsett soha egyetlen rendőrségi pszichológusnőt nem erőszakolnak és gyilkolnak meg.” Ez az álom valóban összedőlt. Köszönjük, Tvrtko, hogy emlékeztetsz bennünket erre!

Nem tudni, vajon Hajdú Péter és Vujity Tvrtko módszeresen leosztották-e ezeket a szerepeket, sor került-e valaha arra az egyeztetésre, ahol eldőlt, hogy melyikük lesz felelős a köpésekért és melyikük a nyállal kenő csókokért, vagy spontán szimbiózisról van szó, egy valami azonban biztos: akár köpdösnek, akár csókdosnak, végül ugyanabban a gusztustalan váladékban úszol majd, kedves tévénéző.

De akkor vajon miért nem Tvrtko az idei év célpontja? Többek közt azért, mert Hajdúhoz képest legalább van némi beszéd- és íráskészsége, nem egy befolyásos producer, és nem tolja a pofánkba olyan agresszíven a magánéletét – beleértve a felesége csöcseit – mint ahogy azt a kollégája teszi. Tvrtko emberi lény, aki időről-időre megmerítkezik valami förtelmes gátlástalanságban. Hajdú ezzel szemben egy förtelmes gátlástalanság, ami időről-időre emberi lénynek láttatja magát.