Orbán Viktor: Magyarország továbbra is a józan hang politikáját követi
Ukrán háború, nemzetközi elfogatóparancs, gazdasági semlegesség, nemzeti konzultáció – ezekről beszélt a Kossuth Rádióban a miniszterelnök.
Az én családomban megszűnt a kohézió, 3-4 fős csoportokra izolálódtunk és nagyon sok mindent elvesztettünk. A szüleim megpróbáltak túlélni, és úgy döntöttek, sok mindent eltitkolnak a gyerekeik előtt.
„Nagyon érdekes és nagyon jellemző, amit az »eklektikus« környezetről mond.
Én egy pár évvel idősebb vagyok Viktornál, és nagyon is értem, miről beszél.
Volt egy nagyon erős paraszti kultúra, amit a szocializmus igyekezett a sejehaj nótaestekre redukálni, az öntudatos, szervezett munkásokat a rezsimszolga szakszervezetbe kötelezni(közben megszüntetni az összes önsegélyző és kultúregyletüket), az értelmiség vallásos részét annulálni, így az emberek nagy többsége egyátalán nem vagy csak kevés kapaszkodót talált.
Közben ne feledkezzünk meg az ügynökökről és besúgókról meg a tartótisztjeikről sem.
Nem volt nehéz langyos vízbe keveredni, kockaházat építeni a faluban, de abból kikeveredni, ahhoz már több kellett. És Orbán Viktorban megvan ez a plusz.
Nyilván az itt kommentelők mindegyike, akik Orbánt ekézik, rendkívül elkötelezett, többgenerációs értelmiségi családból származik, hatalmas tudású mindenki és nyilván hibátlanul használja az escargot fogyasztásához alkalmas célszerszámot, mert a dédi fényes biedermeier ebédlőasztalánál volt ideje megtanulni. Nem beszélve a magasröptű szellemi okításokról, amelyek sajnálatosan csekély módon hasznosultak-mint az a kommentek jó részéből kitetszik.
Én saját családomban elharapott félmondatok, jelentőségteljes pillantások, néha értelmetlennek tűnő tiltások, eldugott könyvek zavarában nőddögéltem, ismeretlen rokonok képeit, leveleit kapkodták ki a kezemből azzal, hogy majd ha nagy leszek...és megtanultam, hogy vannak dolgok, amiről máshol nem beszélünk, de ettől függetlenül boldogan szavaltam mindenféle verset április 4-én és én is voltam KISZ-tag (bár kivágtak,izé..asszem etikai okokból.Tán túl rövid volt a szoknyám vagy túl nagy a kokárdám március 15-én, esetleg lógtam egy május elsejei felvonulásról, vagy mert soha nem mentem építőtáborba-valami ilyesmi)
Az én családomban megszűnt a kohézió, 3-4 fős csoportokra izolálódtunk és nagyon sok mindent elvesztettünk. A szüleim megpróbáltak túlélni, és úgy döntöttek, sok mindent eltitkolnak a gyerekeik előtt. De arra pontosan emlékszem, amikor apám azt mondta, volt itt 150 éves török uralom is, és annak is vége lett, ezt is kibírjuk.”