„Szaniszló a döntést bejelentő tévészózatban a díjat azonban nem a feladónak, hanem az amerikai követségnek postázta, és azóta sem kaptunk választ, hogy az érme és az oklevél megérkezett-e a kormányhoz, vagy az amerikaiak fogják visszaszolgáltatni, mint a koronázási ékszereket. Arra sem válaszolt a miniszter, hogy kinek az ötlete volt Szaniszló, és miként került a díjazottak listájára, viszont a sajtó elérkezettnek látta az időt, hogy rákérdezzen a többi kitüntetettre, így a lelkesen buzizó, Magyar Gárda-indulót jegyző Kárpátia zenekart vezető Petrás megjutalmazására, azt tudakolva, hogy ennek miféle alkalmatlanság áll a hátterében.
Majd érkezett Balog Zoltán, és jelezte: nemcsak alkalmatlan, de tényleg szélsőséges is. A miniszter azt mondta, hogy nem mond semmit. Balog nem volt hajlandó válaszolni a Petrást érintő kérdésekre, maga részéről az ügyet lezárta, nácigyanús személyek kitüntetéséhez nem fűz hozzá már semmit. Ám többeket változatlanul furdalt a kíváncsiság, hogy miféle okok vezettek az uszító giccsnök állami elismeréséhez.
Majd érkezett Balog Zoltán minisztériuma, és jelezte, hogy alkalmatlannak alkalmatlan ugyan, de nem szélsőséges, hanem hülye. A minisztérium eljuttatta a döntés indoklását, amelyből kiderült, hogy nem is a Kárpátia Zenekart, hanem a már régebben föloszlott Kárpátia Folkműhelyt szerették volna elismerésben részesíteni. A szöveg ugyanis a népzenét játszó társulat bemutatását tartalmazta, annak érdemeit ismertette. Kezdett megnyugodni mindenki, hogy ezek alkalmatlanok és hülyék, de valóban nem szélsőségesek.
Majd érkezett Balog Zoltán, és jelezte: az igaz, hogy alkalmatlan és hülye, de ragaszkodik hozzá, hogy szélsőséges is.”