Személy szerinti sógornők

„Nem azt akarjuk sugallni, hogy Gyulay vezérigazgató rossz családtag volna, hanem hogy tessék felnőni a feladathoz. Hogy mást ne mondjunk, példát venni a szekszárdi polgármesterről, aki bátran és férfiasan, sőt büszkén és önérzetesen vállalta, hogy igen, ő mondta meg, hogy a húga is nyerjen; érezni lehetett, nem fog ki ezen az emberen senki és semmi, korunk elpusztíthatatlan hőse.

Gyulay vezérigazgató viszont még nem nőtt fel szellemileg a feladathoz. Amikor a sajtó megkereste, sértődötten azt válaszolta, hogy személyes támadásokra nem kíván reagálni. Ami egyébiránt pártállástól függetlenül eléggé gyakori válasz: ha kiderül valakiről valami méretes disznóság, azzal védekezik, hogy, kérem, önök személyeskednek. Mármost ha a dohánykereskedelmi cégnek a sors és a mutyiprogram szeszélye folytán személyesen Gyulay Zsolt a vezérigazgatója, és személy szerint a sógora, a sógornője meg a barátai nyerték a koncessziót, akkor hogy a bánatba lehetne ezt úgy megírni, hogy közben ne személyeskedjünk?

Ez nagyjából olyan, mint mikor azt írja a blogger, hogy neki Gyulay Zsolt személyével momentán nincs semmi baja, csak azzal, amit csinál; hacsak nem arról van szó, hogy Gyulay Zsolt és a személye két különálló individuum, akik soha nem is találkoznak, legfeljebb a pénztárban. A cég honlapján mindenesetre arra kérik a nyertes pályázókat, hogy »amennyiben sikertörténetét, boldogságát Ön is megosztaná velünk, kérjük, írjon nekünk… Legyünk együtt büszkék a Nemzeti Dohányboltokra!« Nem akarunk a dolgok elébe menni, de van egy olyan érzésünk, hogy Gyulay Zsoltra újabb meglepetések várnak, amikor kihirdetik, hogy a legsikerültebb boldogságcikket egy ismerős sógornő írta.”