„Rengetegen kiáltottak csalást, csődbűntettet, tőkeelvonást. Sok oknyomozó újságíró és blogger ma is állítja: valójában lett volna pénz a baromfitenyésztők kifizetésére, de azt valakik ellopták, egy másik értelmezés szerint pedig a társaság vezetői úgy rendeltek a gazdáktól, hogy eleve tudták: nem fognak fizetni. Ám az akkor is Polt Péter által vezetett ügyészség egyszer sem állapította meg bűncselekmény alapos gyanúját. Bajnai pedig több újság és televízió ellen nyert pert, amelyek őt akár büntetőjogi, akár erkölcsi értelemben a Hajdú-Bét-csőd felelősének nevezték.
Nem irigylem egyetlen mezőgazdasági termelőtől sem, amit kap majd. Bizonyára sokat kínlódtak az elmúlt években, jól jön az a legfeljebb egy-két millió, de többnyire inkább néhány százezer forint. De azért hozzáteszem: van egy sor nagyon fontos munkát végző szociális, oktatási, kulturális intézmény, amelynek törvény vagy megállapodás alapján járna költségvetési támogatás, és a létezésük múlik azon a pénzen, amelyet nem vagy csak nagy késéssel kapnak meg.
Nem állítom, hogy a csavaros történet minden részletét értem, és a dühöngésbe, gyalázkodásba fúló fórumok sem segítenek a megértésben. De abban biztos vagyok: ha nem az Együtt 2014 alapítója lenne érintett az ügyben, akkor ez a furcsa miniszteri rendelet nem született volna meg. Ahogy sok száz más csőd esetében sem születik ilyen, se rögtön, még kevésbé tíz év múlva. Vagyis a kormány által adott 300 millió forintot nem hivatalosan a 2014-es választási kampány kiadásai közé lehet sorolni. Bár a hamarosan megszavazandó kampányfinanszírozási törvényben ilyesmiről természetesen nincs szó.”