„Orbánék ugyanis elkövették az ősbűnt, megadóztatták a multikat, bankokat, mert nem tehettek mást. Brüsszelben persze pontosan tudják, hogy képtelen hiány-diktátumaikkal gyakorlatilag ők kényszerítették bele Magyarországot ebbe a helyzetbe. Így hát az elmúlt három év sem szólt másról, mint arról, hogyan lehetne karanténban tartani ezt az ötletet, mielőtt máshol is kitalálják: a válság cehjét mindenkinek állnia kell özvegy Szabó Gézánétól a CIB bankig.
Márpedig ez a pofonegyszerű logika az Unióban sátánizmusnak számít. Brüsszel folyamatosan újabb és újabb követelésekkel fog előállni, mindaddig, amíg a kormány továbbra is külön utakon jár. Akkor is, ha mi bármi áron igyekszünk megfelelni az egyre képtelenebbé váló, de egyre világosabb kettős mércének.
Ha a kormány nem vált, és nem kezd hangsúlyosabb gazdaságélénkítésbe, ha továbbra is csak és kizárólag a bevételnövelést és megszorítást tekinti »a« gazdaságpolitikának, akkor szinte borítékolható, hogy egy év múlva is azon fogjuk rágni a gittet, hogy vajon kikerülünk-e másfél százalékos hiány és 0,001 százalékos gazdasági növekedés mellett a túlzottdeficit-eljárás alól.
Költővel kezdtük, költővel végezzük: »nem foghat a macska kint is bent is egeret« – írta József Attila, aki maga is tapasztalhatta ezt, amikor egyszerre akart lelkes internacionalista és normális magyar ember lenni. Nem ment neki. Orbánéknak sem sikerülhet egyszerre unortodox nemzeti gazdaságpolitikát folytatni, és megfelelni a nemzetállamok halálos ellenségének, a nagyon is ortodox nemzetközi nagytőkének. Nem lehet Vak Bottyánnal vágtatni a csatába itthon és Lipót császárral bratyizni Bécsben. Volt, aki megpróbálta. Ocskay László igen tehetséges katona volt »Rákóczi villámának« nevezték kortársai. Nagy taktikusnak is gondolta magát, aki egyszerre lesz magyar szabadsághős és a Habsburg hatalom kegyeltje is. Nem jött össze, életét az érsekújvári vérpadon fejezte be. Halálhírére a kurucok ujjongtak, a labancok csendesen kiköptek maguk elé. Mert, aki két urat szolgál, azt két helyen vetik meg.”