Ám Varikám, azért nem vagy túl bőkezű, minthogy te csak időnként lépnél fel. Én inkább mindig. Ez azért egy jelentős különbség kettőnk között, amint az is, hogy te engem tökfejnek tartasz, én viszont téged egy büdös bunkónak - csak hogy ne nagyon szakadjak el a stílusodtól!
Na, szóval azt találtam mondani, hogy a rasszisták tüntetését péppé kell verni. Kétségtelen, szebb lett volna, ha azt mondom, hogy fel kell oszlatni, habár céljaiban, eszközeiben a feloszlatás egy és ugyanaz a péppé veréssel. Mármint a tüntetésé. Tudniillik nem a rasszista résztvevők péppé verését szorgalmaztam, noha az se lenne ellenemre, de még mindig a tényszerűségnél maradva, a tüntetés péppé verésére tettem indítványt. Ez a gyakoratban annyit tesz, hogy szét kell oszlatni a rasszistákat, kvázi szétfolyatni a gyűlésüket, azaz idegen szóval: likvidálni őket, merthogy nem jó, ha ők jelentik az erőt.
Drága Varikám! Az a bajom veled, hogy miközben te évek óta osztod az észt a neten, addig én egy ritka sötét elmének gondollak téged. Tudod, miközben nekem minden nap, minden szavammal el kell számolnom a választópolgárok felé, addig te kényelmesen fingadozol a fedezékből.
Nos, Varikám, az a tényszerű eltérés kettőnk dolgában, hogy te egy igazi gyáva szar vagy, az is csak virtuálisan, én viszont megfogható módon a nép képviselője. Ebbéli minőségemben küldöm neked szép középső ujjam világos üzenetét.”