„A nemzetgazdaság a tavalyi egész éves visszaesésének mintegy a harmadát dolgozta le az első negyedévben. S ennek bázisán két forgatókönyvvel számolhatunk. Egyfelől a növekedési tényezők tartósak lesznek, így a következő negyedévekben is pozitív lesz a negyedéves növekedés, összességében pedig a magyar gazdaság szemmel látható mértékben tud gyarapodni ebben az évben. Másfelől a borúlátóbb szcenárió szerint az egyedi tényezők elmúlásával lendületét veszti a gazdaság a pangó uniós környezetben, így a következő negyedévek inkább stagnálásközeli helyzetet hoznak. Ez esetben akár az is elképzelhető, hogy összességében a 2013-as év átlagosan kis visszaesést mutat majd az előző évhez képest.
Szóval óvatosan az örömmel, még akkor is, ha monetáris kondícióink kifejezetten jól alakulnak! Rekordalacsony az államháztartási hiány és az infláció, valamint folyamatosan csökken a jegybanki alapkamat, és Magyarország csődkockázati mutatója is lefelé korrigál, eközben pedig a forint kezd magához térni.
Hanem kezdeni kellene valamit a hitelminősítőkkel is: a magyar devizaadósság továbbra is a befektetésre nem ajánlott kategóriában van, azaz a kormánynak minden gazdaságdiplomáciai eszközt szükséges bevetnie azért, hogy kijöjjünk a bóvliból. Bár fundamentálisan egyre kevésbé indokolható a »lerontás lerontása«, helyzetünk azért nem egyértelmű, mert a hitelminősítők fokozottan figyelemmel kísérik a jövő évi parlamenti választások költségvetési előszeleit, csakúgy mint a reálgazdasági kilátásokat.”