A citromízű banán esete a barackos naranccsal

„Kerényinek viszont nem sikerült kultúrember módjára beszélni egy, a színház irányát, feladatát érintő, tehát bizony szakmai kérdésről. Otromba buzizásával pedig az a legnagyobb baj, hogy ellehetetleníti az egyenes és lényegi beszédet.

Éppen úgy, ahogy kultúrafelfogása nehéz helyzetbe hozza azt a kevés jó szakembert, akit a jobboldal képes volt kiizzadni magából. Azokat, akik úgy felelnek meg a politikai követelményeknek (»legyen a mi kutyánk kölyke«), hogy a szakmaiaknak is maradéktalanul eleget tesznek. Mint maga Vidnyánszky, vagy a Ludwig új igazgatója, Fabényi Júlia. Kapják a tökéletesen igazságtalan szakmaiatlan pártemberezést a ballibektől, de még csak elhárítani sem nagyon tudják, ha egyszer a miniszterelnöki megbízott egyfolytában azt ecseteli: nyerjetek kétharmadot, akkor majd a tieitek lesznek kinevezve, most meg a mieink, oszt jónapot. Igazolva a tételt, hogy kizárólag a csordaszellem, a mozgalom, a párt számít, s nincs semmi más a politikai szemponton túl.

A legnagyobb baj ezzel a hozzáállással mégis az, hogy tagad valamit, ami sokunknak fontos: a nemzetet. Nem csak a szélsőséges hiszerolibeket, a fasisztázókat, az elborult agyú sirályosokat helyezi körön kívülre. Nem. Mindenkit, aki nem méltóztatott esedezni a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe való alázatos bebocsáttatásért.”