„A vatikáni hírszerzés bizonyára cinikusan felhasználta a besúgó papokat, sokukat »megfordította«, kettős ügynököt csinálva belülük. Más esetben a szeplős múltú magyar (és kelet-közép-európai) püspököket, bíborosokat a Vatikán akár meg is zsarolhatta, kényszeríthette az egyházon belüli pedofília és korrupció eltussolására. A Vatileaks-iratok óta nemigen lehetnek illúzióink arról, hogy megy az ilyesmi.
De hogy a »nemzeti oldal« szívének kedvesebb ellenségképekkel operáljak: az amerikai, a német vagy épp az izraeli hírszerés éppúgy lecsaphatott a gazdátlan ügynökökre. Tudták ezt a III/III-as tisztek is. »A Duna-gate éjszakáján a III/III állománya úgy döntött: másnap kilökik a nyilvánosság elé a teljes ügynök-listát. Ha megteszik, az egész rendszerváltás másképpen alakul – vagy legalábbis jórészt másokkal.« – írja könyvének hátoldalán az utódpárt MSZP iránti negatív elfogultsággal aligha vádolható dr. Kende Péter. Hát igen, ezt kellett volna. Fájdalmas, de hosszú távon az elhagyott ügynöknek is jobb lett volna, hogy - titka kiderülvén - nem lehetett volna tovább dolgoztatni, országa ellen fordítani. Ha valaha elindul a SpicLeaks.hu, ott azt is fel kell tárni, a morális roncsolódáson kívül milyen károkat okozhatott az országnak - bizony, a Zországnak - hogy emberek (gyakran bizalmi poszton dolgozó emberek) sokasága még évekkel, évtizedekkel a rendszerváltás után is zsarolható volt? S azt is, hogy az átvett, tovább dolgoztatott »gazdátlan« ügynökök védelmében hány iratot tüntethettek el?”