Nem lehet hazát építeni a legyőzöttek megbélyegzésére

„Váradi azt a magatartást, amikor Magyar Péter a parlament alakuló ülésén Sulyok Tamás köztársasági elnököt becsületsértő módon gyávának és hazugnak nevezte, »szenvedélyes, nyílt és konstruktív kritikának« tartja. Ez az eufémizmusok között is párját ritkító megállapítás, amire valóban alkalmazható a szerző korábban használt fordulata, ti. itt megérkezett álomország tengerpartjára...

Paradigmaváltás akkor következett volna be a mostani kormányváltás esetében, ha azt látnánk, hogy a jogállam erősítését jogállami módszerekkel kívánja elérni a frissen hivatalba lépő kormány.

Ehhez képest nem jogállami módon igyekszik kipiszkálni a helyéről a köztársasági elnököt, visszaható hatályt akar érvénybe léptetni a miniszterelnöki ciklusok korlátozásánál, és összekeveri a vizsgálóbizottságok, valamint a bíróságok szerepkörét.

Ez az a régi lemez, amiről beszéltem: a hatalmi erőfölénnyel visszaélve, az ellenzék belegyezésére igényt sem tartva szeretnék elérni a céljaikat, a morális felsőbbrendűségük tudatában. Éppen így viselkedett a Fidesz is 2010 után, amikor egyoldalú lépésekkel átszabta a magyar közjogi berendezkedést és közéletet.

A Váradi Róbert által helyesen kívánt változás akkor következne be – ez lenne végre a valódi paradigmaváltás –, ha a győztes nem azon törné a fejét, hogy miként zárja börtönbe, lehetetlenítse el politikai ellenfelét, hanem keresne néhány közös pontot a legyőzöttel, ahol együtt tudnának fellépni hazánk érdekében. (Természetesen azok mindig meg kell, hogy kapják a büntetésüket, akik megszegték a törvényt.)

Országot, hazát nem lehet úgy építeni, hogy örökké kriminalizálni próbáljuk a legyőzöttet.

Ezt látjuk már lassan két évtizede itthon, nem is jutunk előre emiatt a felfogás miatt. Nem az ügynökakták hiányzó nyilvánossága akadályozza a fejlődésünket – természetesen a maga helyén ez is egy lényeges ügy –, hanem az egymással szembeni gyilkos és destruktív indulat.

(...)

A köztársasági elnököt is támadja Váradi, szerinte morális okokból (!!) fenyegeti Magyar Péter Sulyok Tamást. Nos, erről is teljesen másképp gondolkodunk. Az elnöki intézmény esetében az Ellenzéki Kerekasztalon – amely szervezet keretein belül 1989-ben, a különböző ellenzéki erők egységes álláspontot képviselve, a nép aktív részvételével kikényszerítették a békés rendszerváltást – tudatosan döntöttünk úgy, hogy az elnök hivatali ciklusa eltérő legyen a parlamenti képviselőéktől – ez az elnöknél öt év, a képviselőknél négy. Az a szándék vezetett minket, hogy az együttműködés kultúrájának erősítése végett a változó többségű országgyűléseknek is szükséges legyen kooperálnia olyan elnökökkel, akiket még az előző többség választott meg.”