Félkegyelmi igyekezet

„Még mindig Novák Katalin kegyelmi ügyén rugózik a liberális sajtókórus, versenyben mocskolja a választáson vesztett nemzeti oldalt és vezetőit, jóllehet semmi újat nem tud »feltárni« – ez az ukáz. Magyar Péter látványpéksége igyekszik napirenden tartani a két évvel ezelőtti témát. Szó se róla, ez könnyebb, mint kormányozni. Teli tüdőből fújják a rég kihűlt hamut, rugdalják a döglött ló oldalát, próbálnak kihozni valamit egy olyan ügyből, amely már nem tud többet adni a cirkuszra vágyó publikumnak. Pont annyi van a történetben, amennyi már két évvel ezelőtt kiderült. (»A kegyelmi ügyet annak ordító értelmetlensége fehér lappá tette, amelyre minden Fidesz-gyűlölő rajzolgathatott, amit akar« – Kohán Mátyás minapi szíves közlése a Mandineren.)

Novák Katalin államfőnek joga volt kegyelmet adni bárkinek, aki kegyelmet kérve hozzá fordult. Jogszerűen járt el. A kegyelem irgalmas cselekedet, az irgalom pedig keresztényi gesztus, jót tenni bárkivel is, krisztusi parancs. Az irgalom nincs kapcsolatban az elkövetett bűnnel, az irgalomból adott kegyelem nem kérdőjelezi meg sem a törvényt, sem az elkövetett bűnt, sem az igazságot, sem az etikát, nem minősít, nem érdem szerint adható és kapható. Isten irgalomból bárkinek kegyelmezhet, mert mindenható, az ember – amennyiben joga van hozzá – irgalomból megkegyelmezhet egy elítéltnek. Ez történt, nem több és nem kevesebb. Novák Katalin kegyelmi döntése morálisan vállalható. Amorálisnak beállítani, politikai haszonszerzésre, tömegek hergelésére használni visszataszító. Tisza-partra vetett, kiszáradt gumicsont.”

Nyitókép forrása: Wojtek RADWANSKI / AFP