A titok

„Kedves Robert, kedves Ivan, kedves Victorok! Elárulom a titkomat: nem félek többé. Tegnap sem féltem. Nem bizony! Sem tőletek, sem senki mástól. Senkitől. Semmitől.

A félelem kicsinál, felteker, földhöz vág. Ti pedig éppen ezt szerettétek volna. Hogy féljek én, a sarki hentes, de még Totó kutya is. Ezúttal nem hatalmaskodtatok a magyar nemzeten. Mert nem féltünk. Én mégsem tudok úgy örülni, ahogy ti tettétek volna.

Azt ugyan nem tudtátok megakadályozni, hogy az Európai Parlament petíciós bizottsága ne foglalkozzon a különböző uniós polgárok által benyújtott, így a Hans Seidl Alida és Juhász Imre-féle, a Benes-dekrétumok vonatkozásában jegyzett petícióval vagy a Lomnici Zoltán és a Gubík László fogalmazta, az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok szlovák állampolgári jogai mellett kiálló beadvánnyal, de azt együtt sikeresen elértétek, hogy az ülést tegnap a nyilvánosság, vagyis a sajtó, valamint az érintettek botrányos kizárásával folytassák le.

Ti féltetek? Ugyan, mitől?

Miért kellett a zárt ülésre vonatkozó határozatot egy korábbi, a napirendekről egyeztető ülésen a román szocialista képviselőnek, Victor Bostinarunak benyújtania? Hiszen a petíciók Szlovákiáról szóltak! Ja? Hogy abban a szűk körben nincsen szlovák képviselő, össze kellett hát rántani még egy rövid időre a »kisantantot«.

Lelketek rajta, kedves barátaim.”