A házasság újraértelmezése

„Az európai és az abban gyökerező kultúrákban élő emberek döntő többsége számára teljesen életszerűtlen és torz az élettársi kapcsolatnak a hazai Ptk-ban rögzített, az önkényes vallási értelmezés alapján a társadalomra ráerőltetett definíciója, az élettársi kapcsolatban élők számára sértő, és a kapcsolat lényegi elemeit figyelmen kívül hagyó jellege. Azáltal ugyanis, hogy a gyermeket nem nevelő élettársak kapcsolatát a kötelmi jog részeként, pusztán egy gazdasági formációnak tekinti az új magyar Ptk., azt üzente a jogalkotó a társadalomnak, hogy figyelmen kívül hagyja az élettársi kapcsolatban élők közötti érzelmi kötelekét, szeretet, az egymás iránti felelősségérzetet. Ezt Harrach Péter külön ki is hangsúlyozta, hogy mivel szerinte ezeket az értékeket az élettársi kapcsolatban élők eleve elutasítják (?), így az állam »nem kényszeríthet« rájuk olyan jogi szabályozást, amely ezekre az értékekre épül. Mindez oly mértékben szemforgató, álszent, hazug hozzáállás, hogy az egészen felháborító.

Az európai és az abból kifejlődő kultúrákban a házasság és az élettársi kapcsolat értelmezése egyaránt abból indul ki, hogy a felnőtt, egymást szerető, egymás iránt felelősséget érző emberek egymással szoros érzelmi kapcsolatban élnek, ebből fakad, és erre épül a köztük kialakuló gazdasági kapcsolat is (tehát nem a gazdasági kapcsolat az elsődleges), ebből fakad az egymás iránti hűség és felelősségérzet, valamint ez adja meg az alapját a testi kapcsolatnak is. Önmagában tehát függetlenül attól, hogy valaki nem a házassági formát választja (pl. azért, mert az ahhoz kapcsolódó hagyományok, a házasság lényegét nem érintő, sőt bizonyos esetekben azt háttérbe szorító szokások, mint amilyen a hagyományos lakodalom ceremóniáinak nagy része, idegen az egymással párkapcsolatra lépő emberektől), az élettársi kapcsolat és a házasság lényege ugyanaz.

Ezt ismerhette fel már nagyon régen a keresztény hagyomány is, erre utal, hogy a katolikus egyház tanításai szerint a házasság szentségét nem az egyház (képviselője) szolgáltatja ki a házasuló feleknek, hanem, ők egymásnak. Miközben tehát indokolt és szükséges a házasság és az élettársi kapcsolat kettősségének fenntartása, a két párkapcsolati formát a társadalomnak és a jognak egyformán kellene kezelnie, egyforma elismerésben és támogatásban kellene részesítenie.”