„Közleményben tudatta a Semmelweis Egyetem, hogy elutasította Schmitt Pál felülbírálati kérelmét, amelyben a volt államfő azt kérte, hogy semmisítsék meg a kisdoktori címe visszavonásáról szóló határozatot. A jogorvoslati bizottság megállapította, hogy Schmitt Pálnak az 1992-ben Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése címen benyújtott értekezése már a beadáskor sem formailag, sem tartalmilag nem felelt meg az 1985. évi I. törvényben leírt követelményeknek és a Magyar Testnevelési Egyetem Doktori Szabályzatának.
Ezt követően Schmitt Pál is közleményt adott ki, melyben nem csak azt írta, hogy lemondott a doktori címéről, egyben azt is megjegyezte, hogy helyre állították (sic!) a becsületét, mert kiderült, hogy nem ő, hanem az egyetem hibázott annak idején. (...)
Schmitt Pál most az játssza, hogy ő nem bűnös, hanem áldozat. Mint a tolvaj, akit húsz év elteltével kapnak el, és azzal védekezik, hogy annak idején neki nem mondták az áruházban, hogy nem szabad lopni. Magukra vessenek, amiért nem vették észre, vagy nem merték észrevenni, hogy fizetés nélkül távozott.
Egyébként is teljesen mindegy, hogy mit gondol most Schmitt Pál becsületről, plágiumról, vagy bármi másról. Milyen becsület az, amelyet egy közleménnyel helyre lehetne állítani?”