„Ami most Homszban megtörtént, az ennek a fényében már aligha meglepő. Egy szírai kormánypárti katona szívét vágta ki egy állítólagos lázadó vezér. A mobiltelefonos felvétel erről az embertelenségről szokás szerint gyorsan bejárta az internetet. De elgondolkoztunk-e, hogy mi van a háttérben? Egyes források még azt is tudni vélik, hogy a lázadó azért reagált ennyire erőszakosan, mert megtalált éppen az elesett kormánypárti katona mobilja is olyan felvételeket tartalmazott, amelyek homszi nőkkel való erőszakoskodást rögzítettek. (...)
A polgárháborút ezeken a vidékeken sem lehet jók és rosszak küzdelmének elképzelni. Szíriában azokon a területeken, ahol nincs szoros fegyveres ellenőrzés akármely erő részéről, súlyos visszaélések, emberrablások, fosztogatás zajlik. Törzsi, családi revansok ideje érkezhetett el. És persze a gyors meggazdagodásé. Erre jön a nemzetközi terrorizmus és a politikai iszlám / iszlám fundamentalizmus szíriai leképződése a rezsimellenes erők között. Az al-Nuszra front több-kevesebb kapcsolatban állhat az al-Kaidával, öngyilkos merényletekkel hívták fel magukra a figyelmet nemrégi megalakulásukkor. Egy újabb szervezet, amelyet Washington terroristának nyilvánított.
Ha a mostani, elrettentő videó csak egy kicsit kisebb visszafogottságra intené a médiát, hogy a londoni székhelyű, mégis szír ügyekkel foglalkozó emberjogi szervezetek áldozatszámlálóit, bejelentéseit is kétszer ellenőrizze, mielőtt az ablakba teszi, már előreléptünk az újságírásban.
Tibettől Koszovóig, a Don-kanyartól az argentin juntáig hemzsegnek azok az utólag feltárt esetek, amikor a nyugati oldal támogatottjairól is kiderül, hogy ugyanúgy viselkednek. Nem azért, mert a nyugat elront valamit, hanem azért, mert így működik az emberi pszichológia konfliktus idején. Ezt viszont nem szabad elfelejteni tudósítás közben sem.”