„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
Ennyire kendőzetlenül még senki nem tárta a nyilvánosság elé (talán egyedül Torgyán József), hogy mekkora áldozatokat hajlandó hozni a földönfutó, szemlesütve járó magyarok felemelése érdekében.
„A heveny zsidózás elterelte róla a figyelmet, de véletlenül sem szeretnénk, ha méltatlanul feledésbe merülne az a lélekbe markoló vallomás, amelyet Vona Gábor tett a Jobbik úgynevezett »antibolsevista-anticionista« gyűlésén. Megkíséreljük visszalopni a tovatűnt pillanatot. Felidézzük a pártvezető széles perspektívát nyújtó szavait, amellyel egyszersmind új erkölcsi magaslatokat emelt.
Tessék: »…én nem vagyok politikus. Én magyar ember vagyok, engem nem érdekel a választás és nem érdekel a hatalom, elmondtam, csak Magyarország és a magyar nemzet jövője érdekel. Egy feladatom van: az, hogy visszaadjuk a hazánkat saját magunknak, hogy visszaadjam a hazáját a népemnek, a magyarnak, nekem ez a feladatom, és nem más. Az én feladatom, hogy ne legyen földönfutó a magyar a saját hazájában, hogy ne kelljen rettegnie a magyarnak a saját földjén, és hogy ne kelljen szemlesütve járnia a magyarnak Magyarországon. Hanem jólétben éljen, biztonságban, és újra nemes lelkű, tiszta magyarok lakják ezt a földet. Ez az én feladatom. És ha ehhez a feladathoz hatalom kell, ha ehhez a feladathoz választást kell nyerni, akkor hatalmat fogunk szerezni és meg fogjuk nyerni a választást is.« (...)